Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - VALÓ VILÁG - Lázár István: Mezőgazdaság és ifjúság
dolgaival, akiket a társadalomstatisztika nem e szektor dolgozóiként tart nyilván. Nálunk rengeteg irodista, kereskedelmi, pénzügyi és más munkakörű dolgozó például termelőszövetkezeti vagy állami gazdasági alkalmazott, míg ugyanezen feladatköröket például az Egyesült Államokban vagy Kanadában nem az agrárszektor részeként kezelt szövetkezetek, egyesülések, ügyintéző irodák, vállalkozások, bankok stb. dolgozói látják el. Másrészt a szántóterület nagysága és a népsűrűség ugyancsak figyelembe veendő, amikor azt vizsgáljuk, hogy egy országban az aktív keresők mekkora hányadát „köti le” az agrárgazdaság. Magyarország mezőgazdasági művelés alatt álló területét tehát alapjában az az 566 ezer mezőgazdasági fizikai foglalkozású műveli meg, akik ugyan a közel egymilliónak a nagyobbik hányadát jelentik, de az sem egészen jogtalan statisztikai megközelítés, ha azt mondjuk, hogy ez a csoport az összes aktív keresők 10%-a. Mindez csak bűvészkedés a számokkal? Nem egészen. Ha ugyanis — amint azt Romány Pál is ajánlotta — abból indulunk ki, hogyan látja ifjúságunk a mezőgazdaságot és hogyan láttatja a társadalom ifjúságunkkal a mezőgazdaságot — akkor a fenti számok, arányok, százalékok különös jelentőséget nyerhetnek. Hiszen ha némely, nálunk sokkal fejlettebb országok agrárnépesség-arányát úgy tekintjük, mint számunkra is kívánatosakat, mint az automatikusan érvényesülő fejlődési irányt, akkor joggal merül föl a fiatalokban: miért kössem én az életemet egy folyamatosan csökkenő létszámú szektorhoz? Még akkor is, ha könnyű belátni, hogy az agrárgazdaság jelentősége és a benne nyíló emberi lehetőségek éppen nem arányosak az ott foglalkoztatottak létszámával, sőt éppen az ellenkező arányosság érvényesülése valószínű: a kevesebb ember nagyobb fontosságot nyer — túlságosan is növekedéscentrikus szemléletünk következtében a fogyó létszám sokak számára a sorvadás képzetét kelti. Magyarországon ma az agrárgazdaságban egy aktív fizikai foglalkozásúra 12 hektár, azaz 22 katasztrális hold földterület jut; annyi tehát, mint egy tekintélyes középparaszti gazdaság területe. Ez fontosabb, jellemzőbb kulcsszám, mint a 18—20 vagy a aktuálisan pontosabbá tett 17,34%-os arány. Fűzzük ehhez még hozzá, amit szintén kevesen tartanak számon, hogy ma Európa országai közül hazánkban a legnagyobb az agrárterület aránya. Korábban Dánia „állt az élen”, ott azonban még erősebb volt az a folyamat, amellyel a modernizálódás megfosztotta az agrárgazdaságot területe egy részétől. Talán még nyilvánvalóbb a zavar, a megítélés és az orientáció bizonytalansága, ha azt nézzük, hogy nálunk a mezőgazdaság és a falu problematikája még mindig mennyire azonos vagy legalábbis mennyire keveredik. A köztudat még nemigen dolgozta föl, hogy a ma hazánkban falun élők fele nem a mezőgazdaságból él és a magyar munkás- osztály fele nem városokban lakik. A mezőgazdaság természetesen — kevés kivételtől eltekintve — nem vonul a városokba, de a falu már régen nem egyenlő a mezőgazdasággal. Fejlődésében sok hátrány származott és származik még mindig abból, ahogyan korábban némely szakaszokban maga a mezőgazdaság ilyen-olyan módon méltánytalan helyzetbe került, ám sorsát újabban kevésbé határozza meg az ott folyó termelés és jobban befolyásolja lakosságának megváltozott összetétele. A falusi vagy vidéki jövedelmi viszonyokban tükröződik a mezőgazdasági jövedelmek korábbi kiegyenlítődése, de talán még jobban a vegyes jövedelmű családok sokaságának jelenléte: az tehát, hogy rengeteg az olyan család, amelynek tagjai vegyesen dolgoznak a mezőgazdaságban, az iparban — valamint a szolgáltatásokban, a közigazgatásban stb. —, és minden szektor előnyeit a maguk javára tudják fordítani. * 40
