Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 9. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” paródiasorozat; Spiró György Egerészők (komédia két felvonásban)
BORNEMISSZA: Elég! E dolgokból te mit sem órtsz, kölyök! JÁNOS: Nekem nem tetszhet semmise . . . CECEY: Ugyan, ugyan, rút szibarita nemzedék! Hol van a régi gyors és tiszta munka! (Egy egér szalad át a színen. Gecey lekapja az íját, lő. Egy díszletezőnek lehull a sapkája.) Ilyen szempont, olyan megfontolás! (Újabb egér, újabb lövés, az első sor lekapja a jejét.) Pedig, mint tudjuk, ez a tett halála! Újabb egerek, a turbánosok bal első lábán gyászszalag. Bornemissza és János, valamint a közönség él. Gecey nyilaz tovább magányosan és kilátástalanul. Negyedik felvonás Dobó és Sárközi ülnek a földön, dinnyét esznek, a héjakat az egereknek adják. SÁRKÖZI: Eltakarodtak a bidesek. DOBÓ: El. SÁRKÖZI: Hallottam, van, ahol ilyenkor megülik a diadalt. DOBÓ: Van. SÁRKÖZI: Ez a dinnye nagyon fájin, felvágjak még egyet J DOBO: Fel. SÁRKÖZI: Tudja, kapitány úr, én vógigguggeroztam mind a három felvonást, és valamit nem értek. Ilyen szörnyen bibas relációk közibe’ hogy van az, hogy az ember mégse veszti el a . . . a . . ., szóval érti, kapitány úr. Lássa, én nem kesergek, legközelebb majd veszítünk, nem üthetnek be furton fúrt efféle kétes győzelmek. Sokat gondolkozók én, és arra rájöttem, hogy az élet az nem kis dolog, kapitány úr. Inkább fogalmazhatok úgy, hogy nagy dolog. Az élet egy nagydolog, kapitány úr. DOBÓ: Az. Nagydolog. Dobó és Sárközi ülnek a földön, dinnyét esznek, a héjakat az egereknek vetik, és ennek azóta sincs VÉGE 38
