Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 9. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” paródiasorozat; Spiró György Egerészők (komédia két felvonásban)

mindegyik elfogott élősködő beszolgáltatott turbánja fejében!

OROSZI PAP:

(jő)

Hah, mit kell hallanom, megint a seft! NÉMETI PAP:

Mér’ játszod meg magad, kedves kol’éga, te két turbánért adsz feloldozást.

OROSZI PAP:

Ez rágalom!

NÉMETI PAP:

Megrugdalom . . .

öszvemennek, habostortái vágnak egymáshoz, többen bekapcsolódnak. Zene, koreografált szánalmasság.

I. ÁRUS:

Csapdát vegyenek! Itt a turbánra járó csapda, speciális célra átallahitva!

I. SZŰZ:

(II. Szűzhöz)

Vegyél magadnak egynéhányat, hátha végre megfogsz te is valamit. . .

II. SZŰZ:

(habostortát vág I. Szűzhöz, és viszont.) DOBÓ:

Haboztok még ? Látom, ti mindenáron egy par’bolát akortok játszani, dúl közietek megannyi spirochóta!

Nem tűrhetem, hogy így folyjék a méta! (Kivonja kardját, de habostorta röpül a hegyére.)

II. ÁRUS:

(odalép III. Katonához, jélrevonja. Apró turbánokat vesz elő egy zsákból)

Nézze, uram, most küldte a sógorom Drinápolyból, originál’ csomag. Fél petákért adom darabját, maga is nyer rajta egy felet.

III. KATONA:

(gyanakodva)

Miért nem küldi be maga ?

II. ÁRUS:

Törvényen kívülinek nem fizetnének.

III. KATONA:

(bólint)

Megkötik az üzletet. II. Árus tovább IV. Katonához, alkudoznak. A habostorták záporoznak, a nézőteret is elárasztják. Hátul a díszletek ledőlnek — a török lövi a várat. Többen a tortacsatában összeesnek — a törökök golyóitól. Az életben maradottak röhögnek a mókán. A közönség most jóllakhatna, de az előbúvó egérhad nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül fölzabálja előlük a tortát.

Harmadik felvonás

Folyik az egri ütközet, de nagyobbrészt a szünetben visszaállított színfalak mögött, a közönség idegeinek további megkímélése céljából. A történelmi iszonyatot néhány herélés, csonkítás, fojtogatás illusztrálhatja,

ízléses adagolásban, a rendező egyéni elképzelése szerint.

Bornemissza és Jumurdzsák a várfalon vínak.

JUMURDZSÁK:

(fölemeli a balkezét)

Égy pillanatra várj, hős ellenem!

Hadd nézzem csak, a frász e jatagánba, kettőt se sújtok, s máris rajt’ a csorba. BORNEMISSZA:

(szintén vizsgálgatja fegyverét) Bosszankodom ma én is épp elégszer: a früstök óta ez a harmadik.

Űjabb időkben nagy Britanniából nem érkeznek a jó wilkinsonok. JUMURDZSÁK:

Hiába, mit tegyünk: idáig ér az Elbán túl a fejlődési fok.

Minek a föld, a kincs, a kapitális, ha nem virul belőle Kapitál is . . . BORNEMISSZA:

Különbözés, komám, itt szinte nincs, te rabló lettél, én viszont a rablott, és eközben az újabb kor szele mellettünk egyaránt eloldalaglott. Szomorúan vínak tovább.

Verza fül be bálról, Hegedűs utána.

VERZA:

Ilyen időkbe’ nincsen másra gondja, szoknyám után bomol, és vallomásoz! Mondják, az egér lett a közveszély: ó, jaj, egy kandúr nagyobb bajt kever! HEGEDŰS:

Egyszer már majd’ magára engedett, s megjátssza itt a szigorú erényest . . . VERZA:

Az akkor volt!

HEGEDŰS:

Mikor ?

VERZA:

A férjemet,

gondolhatja, nem egyszer megcsalám, mer’ egy kis kéj satöbbi jólesett . . .

(elfúló hangon)

De most elért az idő végzete, figyelje meg, mindjárt megőrülök. HEGEDŰS:

De mért, de mért ?

VERZA:

Én nem tudom . . .

Megőrül. Lebegve el.

HEGEDŰS:

(fölüvölt a zsinórpadlásra)

Ti fontiek . . .! •— Szerző, légy átkozott! Fájdalmában áruló lesz.

Bornemissza kullog be jobbról, fiával és az öreg Geceyvel. Véres kardját törölgeti. Nagyon letört.

BORNEMISSZA:

Győztünk. A török elmasírozott, sehol egy front, Jumurdzsák is halott. JÁNOS:

Ó, mily találat volt, papa . . .!

37