Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 8. szám - Tamás Menyhért: Annyi mindent, Melyikünk mondhatja, Fák árnyékára, Ma is (versek)
visszhangzik csupán bár képzeletünk gyakorta sodorja bolyait egyre messzebb a parttól és melyikünk mondhatja hogy látta Prágát látta Szófiát látta Varsót Európa megannyi városát ha csupáncsak járt ott élni nem maradt ideje Melyikünk mondhatja Mondd melyikünk mondhatja mindazután hogy árnyas gyűj- telékkel tarisznyálódtunk keserű tapasztalással sem- mitsemlátással semmitsemértéssel mindazonáltal itthon sem jutottunk mélyebb tapasztalásig mindazonáltal árnyakat érlelünk árnyakról vallunk szabad akaratunkból Mindazonáltal Mindazután Fák árnyékára árnyékot ne vess Árnyékra árnyékot ne vess Ne vess árnyékot a lombra a lomb igyekezetére a folytonos ág-bizakodásra az ág áhítatára amint éppen kétséggé sűrűdik alulról kezdi emlékezetét egészen alulról televényétől Árnyékot ne vess Kezdd kezdd inkább magad is alulról a gyermekkor televényétől Kezdhetnéd-e egyebütt ha erdővé akarsz gyarapodni Ma is egész nap az ágak feszületére gondoltam a remény zöld keresztjére arra vajon mit mond az erdő igent mond-e igyekezetemre vajon igent mond-e fordulatomra egyáltalán úgy fordítja-e tekintetét mozdulatomra mint amikor odahagytam s vajon velem tart-e ítélkezésében Vajon velem tart-e Velem tart-e sejdítve hogy fordulatom mint minden horizontját kereső fordulat távolával méret- kezik sejdítve hogy nemcsak a szülőföld gyö- kereztet nemcsak e földfogyatkozású haza boltozódik szembogaramra szorongó eszmélke- désem határtalanító szándékkal lobban Európára kontinensek közeiét könyörgi Vajon velem tart-e Vajon ÁRNYÉKÁRA Kezdd MA IS Ma is
