Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: Városkép és toronydaru - Kecskemét, 1978, 1979…
MŰVÉSZET VÁROSKÉP ÉS TORONYDARU - KECSKEMÉT, 1978,1979... Sokszor gondoltam arra, hogy útrakelek és bejárom a régi Kecskemétet, azt, amelyik csorbítatlanul már csak a képzeletben építhető föl; jellemző részleteiben pedig csak a településszerkezetben és a városképben létezik. Ha lehetne, először a múlt század elején állnék meg a városban, amikor Katona József naponta elment atyja házától városházi hivatalába, amikor elsőként álmodott színházat szülővárosának, amikor a 20-as években, saját sorsával beteljesítette önnön szavait: ,,. . . ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyörészése, éleleméről gondolkozik, és — elhallgat.” Kalauzomnak a Katonát is ismerő Szokolay Hártó János uramat választanám. Járatos volt ő nemcsak a művészet dolgaiban, de megírta szülővárosa történetét is. Szokolay uram a rajzolás mesterségét a debreceni Rajziskolában sajátította el és képezte magát a bécsi Akadémián is. Tanulmányai befejezése után hazajött és megrajzolta szülővárosa látképét „nap-keletről” is. Milyennek láttatja ezen Szokolay a múlt század eleji Kecskemétet? Nagy kiterjedésű, alföldi halmaztelepülésnek. A többnyire egyforma, náddal és zsúppal fedett, nyeregtetős kiképzésű, deszkaoromzatos, fa- vagy sövénykerítésekkel elválasztott lakóházak egyhangú tömegét gémeskutak, szél- és szárazmalmok teszik formailag is változatossá. 84
