Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György: Városkép és toronydaru - Kecskemét, 1978, 1979…
A nagyfalu jelleget ellensúlyozzák a kisszámú, de a látványban uralkodó szerepű egyházi- és középületek. Különösen a templomok rajzolják ki a város jellegzetes sziluettjét (erről is többen elmondták már, hogy ma védelemre szorul, szorulna . . .). Változatos formáikkal, egymásnak szembe és hátat fordítva magasodnak-uralkodnak a tornyok a városképen, mint elrendező, meghatározó jelek, jel-képek. Segítségükkel könnyen lehetett „torony iránt" tájékozódni. Ez a pusztába írott városkép még természeti alakzatokra, élő organizmusra emlékeztet ugyanúgy, mint a régi településszerkezet. Mintha facsoportot látnék távolról a síkságon, ahol az előtér alacsony bokrai, fái a lakóépületeket jelölik, a magas, sudár törzsű jegenyék pedig mint templomtornyok bök- dösik az eget. Miért és miről jut mindez eszembe? Egy beszélgetésről, amelyet a Forrás 1978/9. számában többször elolvastam. Ebben Goór Imre, itt-ott joggal „élesre töltött” kérdéseire Juhász István igyekezett válaszolni. Bennem is — többekhez hasonlóan — számos kérdés fogalmazódott meg. Például, érdemes volt-e a Szentháromság temető nagy részét fölszámolni az építendő városrész kedvéért? Hiszen e városban a domborzati nehézségek nem okoznak többletköltséget, és még régi pincék vagy alagutak sem nehezítik a terjeszkedést. Ráadásul az említett leninvárosi részt a mellette levő Zománcipari Művek légszennyezése miatt kockázatos is volt odaépíteni. Legutóbb pedig néhány veszélyessé vált toronyházból időlegesen ki is kellett költözni a lakóknak. Mi történt hát? Az elhantolt ősök megbolygatott árnyai helyére olyan városrészt emeltek, ahol máig van légszennyezés és inkább el-, mint odavágynak az emberek. Ez a szemlélet és méginkább gyakorlat hagyta sorsára nemcsak a régi Kecskemét több provinciális (kérdés, mihez képest és kik által tekintendő annak!) emlékét, lakóházát és középületét, hanem a Katona-kor óta a városképet leginkább meghatározó, századfordulón fölépített együtteseket is. Ez a léptékbeli középarányost megadó, a századfordulón rendezett és fölépített Kecskemét írta be nevét építészettörténetünkbe. Szecessziós jellege révén pedig példává nemesedett. Nem a nyilatkozó, általam is nagyra becsült tevékenységű Juhász Istvánnal kívánok vitatkozni, csupán azt szeretném rögzíteni, hogy a még mindig nem eleget és elégszer emlegetett elődök (Lestár Péter és Kada Elek) városfejlesztő munkája egy igen alapos felmérésen nyugodott. Jó gazdasági lehetőségeket, adottságokat — a korban magas színvonalon — teremtett és aknázott ki, s csak a Szabadkáéval és a Marosvásárhelyével rokonítható építészeti eredményeket ért el. Ez a jól előkészített, nagyon is tudatos munka nem nélkülözhette a tudományosnak minősíthető tevékenységet sem, hiszen ezen épületeket ma is így és csak így lehetne, még az áttervező építésznek is megközelítenie. Kada Elek fogalmazta meg 1912-ben azt az építőművészeti programot, ami szerint szerették volna elérni, hogy ,,. . . a magyar építőművészet legújabb irányai jellegzetes kifejezést nyerjenek” a városban. A nagyszabású terv minden részletében nem valósulhatott meg, mert a közbejött háború miatt végleg elakadtak az építkezések. Közülük legjelentősebb az utolsó, föl nem épített Lechner- mű, a Víztorony. Ez a Rákóczi lovasszobrával együtt megálmodott, áttört kupolájú, szecessziós, ívelt betonépítmény a Rákóczi út elején állott volna. Ennél is kevesebbet tudunk pl. a Városi Múzeum és Képtár tervéről, amely kifejletlen, báb-állapotában enyészett el örökre. Az akkor emelt épületek a Városházától a Reáliskoláig (Katona gimn.), a Cifrapalotától Kada Elek villájáig (ez utóbbi a Szivárvány utcában pusztul) képesek élő és eleven építészettörténeti tanulmányként szemléltetni mind Lechner és követői (Márkus Géza, Komor Marcell, Jakab Dezső stb.), mind a fiatalok (Jánszky Béla, Szivessy Tibor, Mende Valér stb.) törekvéseinek lényegét. Eltérő építészeti fölfogásukra szembetűnő és roppant tanulságos példa Márkus Cifrapalotája és a mellé fél évtizeddel később 85
