Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰHELY - Emlékezés a 100 éve született Móricz Zsigmondra és Móra Ferencre - Kőhegyi Mihály: Lengyel András: A szegedi Egyetemi Könyvtár Móra-kéziratai
dácsy László gondozta. Az eddigi forrásközlések mintegy 300—400 Móra-levelet tettek hozzáférhetővé, ami levelezésének csak elenyésző töredéke lehet, hiszen nagyon szolid számítással is több százra tehető az évente megírt levelek száma. Ezért tartjuk jelentősnek Lengyel András kis könyvét, mely a szegedi Egyetemi Könyvtár valamennyi Móra-kéziratát számba veszi és — egy vezércikkének kivételével — hozzáférhetővé is teszi. A közlésre került anyag jellegében is, értékében is erősen eltérő, hiszen a szigorú időrendet követő leírások során igen fontos kiadatlan vezércikkek kerülnek együvé teljesen formális köszönőlevelekkel. Módszertanilag azonban föltétlenül így helyes, mint ahogyan az eddigi gyakorlattól eltérő volta ellenére is jónak tartjuk az egy-egy levélre vonatkozó jegyzetanyagnak közvetlenül a levél szövege utánra történő tördelését. Ezeken a tömörebben szedett részeken az olvasó nyugodtan átugorhat, az összefüggéseket kereső irodalomtörténész viszont együtt kapja őket a levéllel, mintegy az életmű egészébe ágyazva értékelheti az újonnan felbukkant adatokat, életrajzi részleteket. A már megjelent levelek esetében csak a kézirat leírását kapjuk s igen hasznos újításként, a hazai gyakorlattól eltérő módon, a korábbi megjelenés könyvészeti adatai is rögzítésre kerültek. Időben majd harminc évet (1905—1933) ölelnek fel a bemutatásra kerülő kéziratok, tehát Móra pályájának jelentős részét fogják át. Alapvetően új vonással nem gazdagítják róla alkotott képünket, bár kitűnik belőlük, hogy olyanokkal is kapcsolatban állott, akikre nem is gondolnánk (a bibliográfus-könyvtáros Szentiványi Róbert), vagy akihez fűződő kapcsolatáról semmit sem tudtunk (a történész Márki Sándor). Életrajzi szempontból a legtöbb újságot a szegedi lapokba írogató Bállá Jenőhöz és a szegedi irodalmi életben sajátos színt jelentő Cserzy Mihályhoz (Homok) írott levelei hozták. Cserzy a századforduló országosan ismert tárcaírója, Tömörkény és Móra mellett a szegedi népies kispróza legjelentősebb, bár a másik kettőnél jóval vékonyabb tehetségű alakja volt. Móra korán felismerte a mindvégig borbélyoskodó „kolléga” tehetségét, s szerette a kisemberek világába mélyen bepillantást engedő írásait. Versengés és féltékenykedés helyett sajátos és nemesen emberi kapcsolat jött létre köztük, s az országos hírre vergődött Móra később is szívesen segített pályatársának. A közölt levelek majd mindenik sorából érző, meleg emberi szív dobog felénk. Ez a jobbik énünket előhívogató magatartásforma teszi olyan vonzóvá a levelek legremekebbjeit. Lengyel András kis könyve a Móra-filológia első olyan vállalkozása, mely már-már szövegkritikai gondossággal közli egy kéziratlelőhely teljes állományát. A kötet a szegedi Egyetemi Könyvtár új, most induló sorozatának első tagja. Méltó megnyitója a Móra-évforduló kiadványainak. KŐHEGYI MIHÁLY 83
