Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰHELY - Emlékezés a 100 éve született Móricz Zsigmondra és Móra Ferencre - Fazekas István: A parasztábrázolás jelentősége a Móra-életmű értékelésében
FAZEKAS ISTVÁN A PARASZTÁBRÁZOLÁS JELENTŐSÉGE A MÓRA-ÉLETMŰ ÉRTÉKELÉSÉBEN* A Móra-értékelés szintézisproblémáit keresve, a Móra-művek tartalmi-formai elemzésének hangsúlyával szükségképpen jutunk el a parasztábrázolás jelentőségének felismeréséig. Anélkül, hogy Mórát a parasztíró pózaiban láttatnánk, hogy megfeledkezve történelmi regényeiről, esszéiről, leszűkítenénk az író mondanivalóját, észre kell vennünk, hogy a realista valóságlátásnak, ábrázolásnak legjobb értékeit éppen a szegényparaszti világot megörökítő művek elemzése közben találjuk meg. Aligha véletlen, hogy az 1955-ös akadémiai realizmus-vitán, amelyen Nagy Péter referátumához Veres Péter is hozzászólt, egy nagyobb periódusra tekintve, kétségkívül a Móra-értékelést is érintő felszólalásában ezt hangsúlyozta: „Hiányzik az előadásból, de az egész magyar kritikából és irodalomtudományból is az a felismerés és annak helyes értelmezése, hogy miben különbözik például és elsősorban az úgynevezett paraszt írók élet- és emberábrázolása a megelőző korszak népies vagy éppen népieskedő, bár vitathatatlanul népszerető írásaitól. Világosan szólva, meg kellene mutatni végre, mi a különbség Tömörkény, Gárdonyi, Móra, de még a sokszor impresszionizmusra hajlamos Móricz Zsigmond népi, paraszti alakjai és a népi írók realista prózájának hősei és általában a parasztábrázolása között.” (A realizmus kérdései a magyar irodalomban Az irodalomtörténeti kongresszus vitái 1955. nov. 1—2—3. Bp. 1956. Akadémiai Kiadó 436. old.) Veres Péter hozzászólásában nemcsak a sürgető kérdést fogalmazta meg, hanem mintegy előlegezte is tömören a szerinte kínálkozó választ, legalábbis a saját véleményét ebben a kérdésben. Úgy vélte, hogy a századforduló népies prózairodalmának, Gárdonyi, Tömörkény, Móra, de néha Móricz parasztábrázolásának is lényeges meghatározó vonása, hogy a parasztság sorsát ezek az alkotók kívülről látták, míg a népi írók, a szűkebb értelemben vett parasztírók belülről láttak. Gárdonyi, Tömörkény, Móra esetében úgy tűnik, hogy a Veres Péter által nem először és nem is utoljára megfogalmazott kritika mintha időtállónak bizonyult volna. Ezt sejthetjük legalábbis Vargha Kálmán Móra-elemzéséből. A magyar irodalom története című akadémiai kézikönyvsorozat 6. kötetében, amely Móra parasztábrázolásával is foglalkozik, ezt olvashatjuk: „Nem idealizálja a parasztot, ábrázolásán érezni, hogy jól ismeri a nép életét, de mégis kívülről szemléli ezt a világot, mint Móriczig a legtöbb magyar prózaíró. A nemzedéki különbséget, mint lélektani problémát felismeri és el is túlozza, de egyéb vonatkozásban egységben látja a paraszti világot. Szemléletének anakronisztikus vonásai ebből a kívülről való látásmódból következnek.” Móra önvallomásainak felidézése aligha volna elegendő arra, hogy ezzel az érveléssel pereljünk. Legjobb szépirodalmi műveit kell vallatnunk, amelyek pedig bizonyítják Vargha Kálmánnak ugyanebben a tanulmányában megfogalmazott igazát, hogy „a magyar paraszt Móra számára sem volt könyvélmény”. De akkor vajon mit jelenthet ez a hangsúlyos kívülállás? Életmódot, sajátos polgári élethelyzetet, a polgársághoz kötődés laza, de élete végéig megtartott fonalát? A pályakezdő Veres Péternek nem kellett bizonygatnia paraszt származását; jelentkezése a magyar irodalomban az ön* Részlet a Cumania — a Bács-Kiskun megyei Múzeumok Közleményei—VI. kötetében Móra Ferenc parasztábrázolása címmel megjelenő tanulmányból. A jegyzeteket itt nem közöljük, szövegközti utalásokkal helyettesítjük. 73
