Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - MŰHELY - Emlékezés a 100 éve született Móricz Zsigmondra és Móra Ferencre - Fazekas István: A parasztábrázolás jelentősége a Móra-életmű értékelésében
tudatra ébredő, szervezkedő szellemi vezető, az irányító politikai tevékenységet is vállaló paraszt-tehetség típusa. Annyira kivételes, sajátos típusa, hogy hasonlítgatás céljából sem könnyű még a népi írók táborából sem hozzá hasonló karakterű paraszt írót említeni. Mégis, mintha megkettőzött, megsokszorozott bizonyságtétel, a származástudat túlbecsülése is volna a paraszti tudat lényegéről Az Alföld parasztsága, a Mit ér az ember, ha magyar?, a Népiség és szocializmus címmel megjelent Veres Péter- kötetek vallomása. Erdei Ferenc jelentkezésének a Porosztok-ban, a Futóhomok-ban lírai fűtöttséget kínál a származástudat, de ezek a művek és a későbbi kötetek íróitudósi teljesítményei a magyar parasztság sorsát egyetemes összefüggésekben mutatják fel. A pályakezdő Illyés verseit — amelyekben azt is megfogalmazta, nem az a legfontosabb, honnan jön az író —, vajon elválaszthatjuk-e a Puszták népe szociográfiai vallomásától csak azért, mert a szegények rejtő, halk szeretetét hirdető versek egy része nem a pusztán született? Vagy hová soroljuk a népi írók művei szocialista eszmeiséghez közeledő terméséből Darvas József első regényét, majd az Orosházáról írt könyvét, amelyben a zsellérsorból kivált értelmiségi vall a népről, a parasztsorsról is? Kérdéseink messzire vezetnek a Móra-életmű értékelésétől, de talán közelítenek is Móra valóságos irodalomtörténeti helyének, környezetének történeti szempontú felméréséhez. Tény, hogy Móra számára a parasztság életének ábrázolása nem kizárólagos téma volt. írói mondanivalójának számottevő, igen jelentős része viszont a huszadik századi parasztsors jellemzéséhez kapcsolódik. Az 1919-es proletárforradalom bukása után az üldözött, a haladó polgári eszmékben csalódott, a szocialista eszmék hatásával alig ismerkedő író élete, munkássága értelmét az örök humánum eszméiért való harcban találta meg. Kiábrándultsága, csalódása azokhoz közelítette, akik az 1848—49-es szabadságharc hagyományainak tiszteletével útjára indították, a zsellérsorsú szegények felé. Válsága, megélt otthontalansága nem a vívódó polgáré, még akkor sem, ha ebből a magányból a polgári radikálisok lapja, a Világ emeli ki, ha elismert haladó íróvá részben a polgári radikalizmus eszméinek hatására válik. Nosztalgikus vágyakozással fordul el a közelebbi látványtól — a „való világ”-tól — az emlékek világa, a gyermekkor élményei felé. Arany János öregkori lírájának gyengébb tovább élése szól hozzánk egy 1919 őszén fogalmazott versében: ,,Ó álmok, álmok, drága álmok, Mi panasza lehetne rátok? De ha ti már mind elfogyátok, Mit érnek a való világok? Ó, jobb belőlük mit se venni észre, Az emlékek subáján heverészve. S kialudni, mint a letett szivar, Amely lassan saját hamvába hal.” (Önarckép) Vázlatos elemzésünk ezúttal csak a könnyen hozzáférhető Móra-életrajzokra utalva — Földes Anna, Mezősi Károly tanulmányaira hagyatkozva— bizonyíthatja, hogy Mórát emlékei nem kívülálló megfigyelőként, afféle divatos népszakértőként közelítették a parasztság életéhez. Utolsó éveiben is töretlen kedvvel, hivatástudattal végzett múzeumi munkája, a szerencsés kezű régész történelmi ereklyéket mentő szenvedélye, vagy a még kevésbé ismert néprajzi gyűjtő munkája is azokhoz közelíti, akikkel zavartalanul szót érthet: munkát, napszámot kereső tanyai magyarok közé, a föld termését a kincseknél is többre becsülő parasztok közé. Azt, hogy mennyire érdekelte a magyar néprajzkutatás valódi teljesítménye, Kiss Lajos megnyilatkozásaiból, Ortutay Gyula Móra-tanulmányából ismerjük. Nyíregyházán például vonakodott a magyar parasztsorsról hirdetett előadást megtartani, nehezen értette meg, miért őt faggatják a parasztokról abban a városban, ahol Kiss Lajos él. Lefekvés előtt vendéglátó barátja írását, A szegény ember életé-t már kéziratban olvasta, s lelkesen biztatta Kiss Lajost a munka folytatására. Ha megtehetné — mondta —, minden kényelmet biztosítva 74
