Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 7. szám - VALÓ VILÁG - Hatvani Dániel: Tanya és kultúra
mesebbjei azután éltek is az emberbaráti érzület lehetőségeivel, idejekorán kitanulták a stoppolás művészetét. De talán nem is helyénvaló itt az ironizálás. Bizonyos, hogy a tanyasi iskolába járó gyerekek, s ez máig így van, jóval több áldozatot hoznak a tanulásért, mint akár a faluban, akár a városban élő pajtásaik. S nem is csak a távolság miatt, holott — kiváltképp a téli és az őszi latyakban ez sem lebecsülendő —, hanem mert a tanyasi életmód mindmáig igényt tart a gyermek munkaerejére, segítségére a ház körüli munkában, vagy éppen az állatok gondozásában, legeltetésében. A tanyasi gyerek kénytelen korán belekóstolni a felnőtt élet gondjaiba, ezer veszedelmébe. Ám nem vagyok biztos abban, hogy ez feltétlenül hátrányos; szerencsés esetben a tanyasi indíttatás inkább nevel valóságérzékre, gyakorlatiasságra, életrevalóságra, mint a falusi, vagy a városi. Itt azért hangsúlyoznám azt, hogy „szerencsés esetben”, mert a szubkulturális környezetben sajnos nemcsak a környezeti, de a genetikai feltételek sem biztatnak sok jóval. Percig sem vitás, hogy a tanyasi oktatást sok objektív hátrány sújtja a belterületivel szemben, s a körzetesítés e felismerésnek a tükrében is kikerülhetetlen folyamat, nem feledkezve meg az egyéb társadalmi tényezők késztetéséről sem (az elöregedés, a népesedési szempontból „termékeny” korosztályhoz tartozók beköltözése stb.). De azért itt is szükség van bizonyos disztinkcióra. Gyakorló tanyasi pedagógusok egyértelműen vallják, hogy a tanyasi osztatlan alsó tagozat a jóeszű tanulók kiemelkedését, a tananyagban való gyorsabb előrehaladását inkább lehetővé teszi, mint a benti nagylétszámú, 35—40 fős osztályok túlságosan is monolitikus gyakorlatot igénylő közössége. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a tanyasi iskola, éppen hátrányos helyzeténél fogva, kénytelen jobban számolni az életnek azzal a realitásával, hogy észbeli adományokkal, intellektuális képességekkel különbözőképpen vagyunk eleresztve. Egy tudós tanulmány szerint a különböző települési formák — szórvány, falu, város — gyermekei körében végeztek vizsgálatot a pszichológusok, az értelmi készség és a környezeti elemek összefüggéseit kimutatandó, — Norvégiában és Magyarországon. A vizsgálatot mindkét országban komplex és tudományosan sokszorosan ellenőrzött módszerekkel folytatták le. Néhány mondat a következtetésekből: „Magyarországon a tanyatelepülés és kiváltképp a gyermekek tanulási környezetének az alapos vizsgálata szintén azt mutatta, hogy — legalábbis a gyerekek szempontjából — ez a környezet nem mutatkozik szegényesnek. A tanyai gyerekek elég ösztönzést és lehetőséget kapnak a tanulásra és legalábbis a logikai műveletek területén,teljesítményük nagyobb a falusi és a városi gyerekekénél. Ebben a környezetben kétségtelenül kell lennie olyan elemeknek, amelyek ugyanebben a mértékben nincsenek jelen a többi környezetben, és amelyek bizonyos típusú műveletek kifejlődéséhez fontosabb előfeltételek lehetnek: a felnőttek megfigyelésére és utánzására való lehetőség, védelem és visszacsatolás másoktól, lehetőség tárgyak és viszonyok manipulálására, szabadság saját kezdemé- zésű játékra, és ami talán a legfontosabb, idő — távol a kortársaktól és a játszóterektől — a koncentrálásra és a kísérletezésre. A környezetnek a kevés beszédű jellege, úgy tűnik, nem befolyásolja a logikai műveleteket és a fizikai tárgyfogalmak elsajátítását ...” Eddig az idézet. Mindehhez mit tehetnék én hozzá, aki végsősoron csak külső szemlélője mindannak — tehát az iskolai oktatásnak is —, ami a tanyán történik. Talán any- ' nyit, hogy Orgovány határában, a kargalai iskolában folyó mintaszerű tanítás, s annak lenyűgöző eredményei élményként hatottak rám is. Pedig az ottani pedagógus asszony lényegében nem csinál mást, de azt nagyon következetesen teszi, minthogy a gyerekek létfeltételeiből indul ki. De a viszonylagos szűkös tanyai létből kiinduló sugarakba befogható az egész világ, az emberiség egyetemes kultúrája. Úgy hiszem, fontos és meg50
