Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Zám Tibor: Túl a poklon (kisregény)
szönhette jó hírét. Mivel egyikőjüknek sem volt tiszta irántad a lelkiismerete, könnyű volt kitalálni, hogy együtt ötlötték ki megsegítésed nagyüzemi tervét, miközben a tetőteraszon napoztak ... Ha a düh is hőmérőzhető lett volna, mint a meleg, akkor benned hosszúra nyúlt volna a higany. Megkérdezted, hogy fúvós- vagy vonószenekar kíséretében vonul-e fel a brigád?... Tócsa nem értette, hova akarsz kilyukadni; a munkafelajánlás nagyszerűségéről hadováit, a mozgalmi hagyományokról meg arról, milyen megható, hogy ezek az egyszerű emberek bepucolják egy magyar író lakását. A szöveg, amely fölött azonos számú piros és nemzeti színű zászló lengett, kishíján megríkatott. Amint úrrá lettél felindulásodon, azt mondtad, hogy most van az, amikor két viszonylag értelmes ember közül az egyik idiótának nézi a másikat, és vele szolidárisán ő is annak teteti magát. A szereposztás, illetve játszás azért gonosz, mert mindketten tudjátok, hogy minden ember bonyolult; az a nem létező, de sokszor megidézett „egyszerű” az ÉPTRÖSZT munkásaként, brigádon belül vagy kívül nagyon világosan ismeri és rangsorolja a saját érdekeit; a pihenés, a család, a kirándulás, a ház körüli munka meg a jó-pénzes maszek meló mind-mind valóságos érdek, amelyek közé egy fizetőképtelen magyar vagy nem magyar író tanyájának hétvégi besusztero- lása vélt érdekként is hitvány, s csak akkor lehetséges, ha nemcsak egymást, hanem a munkást is idiótának tartjátok. Ne tegyétek. Ebbe az utcába te már csak azért sem mehetsz bele, mert nagyon nem szereted, hogyha az anyádat szidják. Ha Tócsa Károly valóban barátod, akkor ne a menedzseri képességeit fitogtassa éretted, hanem az erejét, a két erős, dolgos karját, (hangod akaratlanul is elzsírosodott), azt hozza ki a hét végén . . . Halló?... Valahol, valaki, valamikor szétkapcsolt benneteket. Zsálya nagyon nyugodt volt. Vagy elment már a lövő legénye, vagy éjszakára ígérte jöttét. Nőd éppen spárgából készített magának nyári szandált („ez a legújabb divat”), csak azt nem tudta még, mi módon erősítse a fejrészt a talphoz. Ekkora gond hallatán ismét kinyúlt benned a higany, de a csodálat visszaszorította. Zsályának még nem jutott el a tudatáig, hogy vészesen közel van a se állás, se pénz metszéspontjához. Megkérdezte, hogy elvinnéd-e szabóhoz? Nadrág-szoknyát (vagy szoknyanadrágot) csináltat, s azt kell felpróbálnia ... Visszafelé a dörgés-villámlás közepette lezúduló zápor összezárt benneteket a Trabant papírkabinjában: Zsálya a nagyon új szasszonja iránti kíméletből ki akarta várni melletted a zivatar végét. A kényszerű összezártság soha vissza nem térő alkalmából elkezdted szaggatni nejed biztonság- tudatát. Felemlítetted a tévét, a hűtőgép részleteket, a személyi kölcsönt, amelynek kéthavi részletével ismét hátralékos . . . Óh, korántsem mondtál el mindent, magán- adósságait még most lajstromozod, de a többit, amit tudsz, majd máskor. Most még csak annyit, hogy a tévét az utolsó részlet kifizetése előtt nem szabad lett volna eladni. Ennek csúnya következményei is lehetnek: végrehajtás, foglalás, per. Az Állam Bácsi nem ismer tréfát, ha efféle csínyeken éri a gézengúz polgárokat. A kék garnitúra alighanem dobra verődik . . . Zsálya elhervadt, mint a virág, melynek a tövére pisiltek. A zivatar jóvoltából meg dühödben, mert az eső lemosta a délután felcsapkodott maltert, kíméletlen voltál. Ha az embernek nincs állása, nincs pénze s tele van határidős adósságokkal, előbb-utóbb fordítania kell valamerre a szekere rúdját. Az olyan fazonú kalandornőnek, mint Zsálya, mindenütt hamar kitelik az esztendő. „Elválok tőled” — mondta a feleséged. Te, jákó örvendesz az alkalomnak, mert tucatnyi tanúval bizonyíthatod, hogy nejed neuropata, megrögzött házasságtörő, tördelő, egyáltalán: eltorzult lelkű, együttélésre alkalmatlan személyiség. Nincs az a bíróság, amely nem az ő hibájából mondaná ki a válást... Őt, úgymond, nagyon leköteleznéd, ha nem avatkoznál a dolgaiba, nem kémkednél utána, és megkímélnéd látogatásaidtól .. . Te, Jákó, e kívánalmak egyikét sem vállalod, mert nem akarsz 38
