Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 6. szám - Zám Tibor: Túl a poklon (kisregény)
— Mit tanácsol? — Először menjen be a céghez, és a díjbeszedőnél fizesse ki a hátralékot. — Másodszor? — A pénztárnál tegye le a ki- és bekapcsolás költségeit. — Harmadszor? — Keresse meg az energetikust. — Ő kapcsoltatja vissza az áramot? — Nem. O az űrlapot adja, amit ön kitölt és aláír. — Negyedszer? — Az űrlapot átviszi az iktatóba. — Miért? — Hogy iktatva legyen. — Ötödször? — Megőrzi az iktató számot. — Mi a fenének? — Azért, hogy időnként megsürgethesse a dolgot. — Miért sürgessem? — Úgy szokás. — Akkor hamarabb jönnek? — Nem. — És ha türelemmel várok? — Akkor sem jövünk hamarabb. — Mégis... Körülbelül. — Amikor küldenek, aznap. — Értettem, szakikám. Mindennek rend a lelke. — Nálunk az. Végeztél, Laci fiam? — Kész vagyok, Feri bácsi. — A viszontlátásra, Jakobovics úr. Nem köszönsz vissza, és hiába reméled, hogy otromba tréfának vagy az áldozata, mert böködöd az előszobái villanykapcsolót, de a hibátlan kattanásokra nem gyullad ki a fény. Szorongásodhoz valami alaktalan düh-tömeg társul. Nincs itt a szekercéd, hogy szétverd a villanyórát, ezért csak a kisebbik szoba ajtajának katedrái üvegét ütöd be. A csörömpölés után baljós csend szakad rád: a romboló dühkitörés rossz jel. Hanyatt a szőnyegpadlón,de kényelmesebben, mint az előbb, mert a kisebbik szobában megtaláltad nejed üzenetét. A felbontatlan kötélcsomó a cigarettaparázzsal kiégetett helyen feküdt, éppen ott, ahol te hagytad Updike „Nyúlcipő” című könyvét, amikor eliszkoltál innen. Az ajándékról az árcédulát sem tépték le, ezért egy perces néma felüléssel áldozol Zsálya emlékének, aki mégiscsak megértett valamicskét az emberi viszonyok természetéből, ha filléres gondjai közepette nem sajnált száznyolc forint ötven fillért kiadni azért, hogy hőn óhajtott vágyát teljesítsd .. . Bár valószínűleg megütné a guta, ha látná, hogy a drága pénzen vásárolt kötelet nem arra használod, amire ő szeretné. A kényelmesebb testhelyzetben mintha meglódulnának a dolgok. Az első hiba az volt, hogy ösztöneid előrejelzésére nem fordítottál kellő figyelmet, noha emberi viszonyaid alakításához a megérzések és -sejtések mindig megbízható adatokkal szolgáltak. Ha nem mulasztod el a vészjeleket kódolni, már az első szexuális kudarc után el kellett volna űznöd vadászmeződről ezt a zöld szemű ragadozót. A második hiba, Jákó, kíváncsiságod és hím-hiúságod szerencsétlen összetalálkozása volt: tudni akartad, milyen ez a nő, s bizonyítani akartad, hogy te sem vagy akármilyen férfi. E dupla fenekű akarnokságot felakaszthatod a füstre, mert ezelőtt is tapasztaltad, hogy vannak dolgok, 17
