Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 5. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: „Forrázó” paródiasorozat (Veress Miklós verséről, Végh Antal útirajzáról, Kiss Anna mesejátékáról)
>HTtUUT«T»f«T«Uf«UHUUT«Ur«M«UUftnnUT TARJÁN TAMÁS—REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS PARÓDIASOROZATA TISZTELGÉS A NEMZETKÖZI GYERMEKÉV ’79 SZELLEME ELŐTT VERESS MIKLÓS (FUTBALL)TÖRTÉNELMI LECKE FIÚKNAK a zöld a vesztes szín a zöld a piros sem garancia telepedj mellém most történelem hogy is volt csak — francia- márszejj miként tilózott minket még hatvankilencben muhi volt fuiballmohács a perc az a kilencven aztán kudarc kudarcra ’darclott hogy jöjjön a vég a mundiál messzi aréna sípol a bíra belső rím két legjobbunk kiáll — de mert mi él az mozdul újra felejtsük el a csődöt bombázzunk rüszttel ahogy jön és használjunk külső csűdöt föl a hajrára új vezérkarral honvédok kinizsik dézsák petőfik — aranycsapat! — támadjon belőletek a gólzsák ott lesz a pályán veletek miklós is nemzeti mezben — veress toldiként küzd majd ő lesz a lantos kérve az eget ne minket veress leszek rab magyar s martos pusztai és bálint pap csuhás bárót költő ki verset akármit mindig háromszín triklórba rótt hajtsunk fiúk mint a villany mozdony mint hajt a gőzhajó szárnyaljon égre tizenegy fő-nix s győzünk mert mindig győz a jó vagy mégse megírja azt is a költő kit szeretnek a nép gyereki lesik dalnoki szavát kérdve ki van-e összes kereki VÉGH ANTAL MESE AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN IS TÚLRÓL Hol volt, hol nem volt, időnként magánkiadásban, volt egyszer egy magyar író. Ez az író, mikor túljutott már az emberélet útjának felén, s a moldovát is hadovának mondta, szomorúan nézett a tarisznyája fenekére, de bizony elfogyott abból az utolsó (best)zellerlevél is. Nagy éhségében letelepedett egy hatalmas ibuszfa tövébe, s töprengeni kezdett. „Egyhelyben topog a magyar szánkósport — gondolta búsan —, de nem érdekli a kutyát sem. A Ludas Mátyás Akadémián szerzett pszichológusi diplomámat sutba vághatom: még egyszer nem veszik be. Tiszarántásról is elhoztam az utolsó slambuc-receptet. Hogyan mehetne előbbre a könyvek által a világom ?” Ahogy magában szomorkodik, hát elébe toppan egy illovszkyrudolf, s így szól: — Jó tett helyébe jót várj! Csak nézz föl a fára! Fölpillantott erre a legkisebb magyar író (mert ne is mondjam, harmadik 48
