Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 4. szám - MŰHELY - Szalay Károly: Jegyzetek a szatirikus antihősről
ponti témája lehet a modern szatírának. Majakovszkij, llf és Petrov, Zoscsenkó, Bulgakov a gogoli, scsedrini kisember-karikatúrák hagyományait folytatták e tekintetben. Nekik voltak tizenkilencedik századi előképeik. A mai, nyárspolgárt gúnyoló szatirikusok a két világháború közti magyar szatírához fordulnak elsősorban példáért. Nyárspolgári figura nélkül alig van manapság szatíra. Grandpierre, Örkény, Déry, Csurka, Mocsár, Moldova, Rákosy, Szeberényi megannyi művében föllelhető figura, magatartás, mentalitás mint szatirikus téma szerepel. A mai nyárspolgár hiperbolikus antihősét mégis Goda Gábor teremtette meg Nulla Lajos s kivált Poldini úr alakjában. Poldini az alkalmazkodás, a semlegesség, a bölcs lapítás megtestesítője. Célja a túlélés, s ennek érdekében még teljesítményekre is képes. Emberi hitványságaihoz oly elszánt következetességgel ragaszkodik, hogy az már szinte életbölcsességnek, erénynek tűnik. Humanista tirádákba burkolja emberei lenességét, a konszoli- dáltság látszatával rejti haladásellenességét. Beépül a szocialista társadalomba, de passzivitása, csibrákyzmusa és Cassius-mivolta lelepleződik. Érdekes származásvonal: kurtanemes — Pató Pál — Oblomov — Csibráky — Cassius — Poldini. A lánc első szeme kielemezhetetlen az utolsóból. De már Cassiuson is nehezen fedezhető fel az oblomovi beütés. A szatíratörténeti őstípus, alaptípus nehezen ismerhető már föl a történelmi és társadalmi átalakulás következtében megváltozott mai antihősben. A karrierizmus szatírája Az új, kibontakozófélben levő társadalmi rend jellemző kísérő jelensége a karrierizmus. Az erkölcsök, a magatartásformák átértékelése — leértékelése, a tudat átalakulása korántsem tart lépést a társadalmi viszonyok fejlődésével. Ez a fáziseltolódás nyit teret a karrieristáknak, a szélhámosoknak, akik az ősi szatírái képlet szerint másnak akarnak látszani, mint amik valójukban. Két jelentős antihős-karrierista is született irodalmunkban — bár tegyük hozzá, kockázatos az efféle kijelentés, mert filmen és prózában, versben és kabaréban is közkedvelt figura. Mégis, nehéz talán elvitatni, hogy az egyik legjelentősebb Urbán Ernő Sántha Cézárja. (Uborkafa, 1954) A hozzá nem értő, tudatlanságával kárt okozó karrierista típusa, a mai kor úrhatnám polgára, Jourdainje, Priszipkinje is egyszerre. Sólyom igazgató értekezlet-ember, ravaszkodó, kicsinyes nyárspolgár. Kóbor, a köpönyegforgató, csasztuskaíró talpnyaló pedig Reme- nyik Luisának leszármazottja. A másik Déry Tibor Okos Elemére (Talpsímogató, 1955). Cézár gyakorlati ember, saját tudatlanságából eredő gátlástalanságára építi jövőjét, Okos Elemér az emberi hiszékenységre. Arra, hogy el tudja hitetni, polgár létére jobb proletár mint társai. 11us szerint: álember, áldiák, álproli, spicli, törtető, talpnyaló. De szükségszerűen képmutató is, jobbnak akar látszani, mint amilyen valójában. Különleges ez az okoselemérség a szatíratörténetben. Több antihős-típust is egyesít magában. Képmutató, akárcsak Tartuffe, mániákus mint Euclio vagy Harpagon, gátlástalan és kegyetlen mint Dzsafar. S ami a legérdekesebb, fordított Jourdain és Priszip- kin, ezek ugyanis polgár, illetve proletár létükre vissza akarnak minősülni. Ők történelmi ésszerűtlenségük, anakronizmusuk miatt válnak nevetségessé — és veszedelmessé is elveikkel. Okos azzal, hogy korszerűen viselkedik — látszólag. Kommunistává válásával ugyanis nem a szó értelmében a közösségért akar átalakulni, hanem önző és közösségellenes érdekeiért. Szélhámosok mai módra Karrierista és szélhámos egy bizonyos nézőpontból azonos jellemfogyatékosság megtestesítője. Mindkettő másnak akar látszani, mint ami, többet akar mutatni mint 70
