Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - MŰHELY - Vasy Géza: A mítosz valósága (Kiss Anna költészetéről)
mindenek szülőanyja aki a szívet lakja mindenek felett álló mind e világot látó mindenek közt legelső halállal is növesztő világ legfőbb erénye minden utaknak vége Ez a vers az emberi világ elrendezhetőségének látomása. Egyetlen kivételes írása van egyelőre Kiss Annának, ahol a világ valóban elrendezett egész, s ahol minden az, ami, s e versnek már a címe is Egész (Kortárs, 1974. június). S hogy iránya, célja ez legyen költészetének, természetes annál, aki etikája legfőbb tételét így fogalmazza: „minden tudás rajta az oszlopon: BŰN AZ ELEVENT MEGSZOMORÍTANI” (Át- változások). Az etikus tartás komoly személyiségszervező erő, mégis mintha egyre inkább a József Attila-i tézist igazolná Kiss Anna költészete: „ami van, széthull darabokra”. Az Egész azóta se került be köteteibe, s legújabb kötetének a többesszámú Világok címet adta. Lehetséges és létező, álom és való világai keverednek itt, a „színe és fonáka”-probléma magasabb szinten tér vissza. Az etikus tartás változatlan, de az illúzió évről évre fogyatkozik, kötete mottójául már azt írja: nézi a szörny a szörnyet hajascsillag a földet A Világok lényegében a Kísértenek közvetlen folytatása, más jellegű megismétlése. A verstípusok, a műfajkeverés azonossága, s méginkább saját korábbi műveinek parafrázisa mutatja ezt. A macskaprémkalapos hölgy — a korábbi szöveget is őrizve — majd félszáz oldalas monológgá nő, a dramatikus játékok nyilvánvalóan ugyanazt a kevert világot mutatják, s még a rövidebb lírai darabok is vissza-visszautalnak a korábbiakra. Nem önismétlés ez még, de esetleg azzá válhat, A veszélyt a szemlélet eddigi módosulása erősítheti, de egy más típusú szemléletmódosulás feloldhatja. Ha az Egész kötetbe nem is került be, a parafrázisa ennek is elkészült. A kozmikus falvédő (Élet és Irodalom, 1978. 28. sz.) már címével is valaminő visszavételét jelzi a korábbi versnek. Az új változat első része az Egész rövidített, s az egész élménytől részben már megfosztott változata, a második része pedig ennek az elsőnek egy negatív világba állított tükörképe. Az első refrénje: „alkonyodik virrad”, a másodiké: „de virradni se tud| alkonyodni se tud”. A záró, rövid harmadik rész bizonyos szempontból mégis a visszavétel visszavétele lesz: fordul az ég tükör-magába fordul alulra vissza újra mered alá a haj sötétje lobban alá a ruha ujja fillérfa cseng rázkódik játszik Tehát, bár ebben a költői világban ma sem a világ nem lehet teljes egész, sem az emberi személyiség, maga ez a költői világ, a mű mégis kész, azaz egész. A „már nem” és a „még nem” állapota ez. Kiss Anna már egyáltalán nem látja problémái megoldásának a teremtett álomvilág nyújtotta lehetőségeket, de még nem lát más utat. A változást bizonyítja, s egyúttal a továbblépés lehetőségét is ígéri, hogy a költőszerep sámános, majd boszorkányos változatát egyre inkább a művészszerep váltja fel. A művészi teremtés szükségessége, lehetőségeinek korlátozottsága, sőt az értékek s az értékteremtés korlátozottsága is végiggondolt része a művészszerepnek, amelyben a teremtő, az alkotó ember felszabadultsága utáni vágyakozás, vagyis a szerep és a személyiség egybeesésének, azonosulásának igénye munkálkodik. kinek mi hijja annak látszik játszik egészet véle minden uram a fonalat elrágom én e művet késznek tekintem! 73
