Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Pákolitz István: Küszöbök (elbeszélés)
nem is ezüst, csak csontcsillag, de azért csillag az is, méghozzá nem egy, hanem három, mert a cukszfirernek három csillag jár, hiszen egy egész szakasz tartozik a keze alá. Aki a szakaszában van, annak a papa parancsol, akár tetszik a közkatonának (a legénységi állományú egyénnek), akár nem. Még a fénykép sarkában heverő Fritz János bácsinak is dirigál a papa; hiába volt a Fritz bácsi már akkor is gazdag, mégse tudott csillagot szerezni, egyetlenegyet se, nemhogy hármat. Mert a laktanyában nem úgy van, hogy a gazdagabbja kap csillagot, a szegény pedig nézelődhet; annak adják a csillagot, meg az egyéb kitüntetést, aki megérdemli, aki jó katona. A Fritz Jani bácsi biztosan nem iparkodott eléggé, hogy jó katona legyen, ezért nem jutott neki „krumplivirág” — ahogy már abban az időben is nevezték a csontcsillagot. Talán irigykedett is a papára, amért hármat fölvarrhatott, neki pediglen egy sincs. Elmesélte a papa, hogy egyik katonapajtása sovonyókáposztát akart venni a zsidó boltosnál, a Spitzernél. Ez a Spitzer boltos nem nagyon tudott magyarul, a katona meg a némettel állt hadilábon, így aztán kézzel-lábbal hadonászott-magyarázott, mit akar, hogy savanyú káposztát venne; de hasztalan, mert a zsidó csak vakogott-makogott, újra-újra kérdezte: Wász wolln zí? Wász? Wász? A katona elunta, hogy nem boldogul a Spitzer úrral, megindult kifelé a boltból, de nem állhatta meg, hogy az ajtóból visszafordulva oda ne lökje a boltosnak: Szarok rád, ha nem értő! — mire a Spitzer úr készségesen kedveskedett: Áá, á, Szauerkrát, tász ferstéh, Szauerkrát, alzó géb ik zofort! Ájn moment! No hát így kapott káposztát a katona. * * * Józsi bátyám igazságosan kapott ki, mert amikor a Steigerwaldéktól megjött, kilenc lyuk volt az új lilacsíkos ingén. Még én is kaptam, mert elbőgtem magam, hogy a Józsit kiagyusztálja a mama a kilenc luk miatt, és a mama rám ripakodott: Mit picsogsz itt, csipszar, nesze neked is, hogy eszedbe se jusson rifúni a gúnyádat! A Józsinak akkor is volt nemulass, mikor a nadrágját elszakította; a tetejébe későn jött haza; éppen boglyába raktuk a sájdli-fát; no, a papa ráförmedt mindjárt: Hun a fenébe kódorogtá egész mélséges délután!? A Józsi azt felelte, hogy az Öreghegyen játszottak ipiapacsot, utána meg elment a Prantner körösztpapáékhoz, és amikor haza akart már indulni, azt mondta neki a körösztpapa, hogy ráérsz még, Józsikám! A papa erre kijött a sodrából; (egyszer a Valter Laci valamiért nagyon mérges lett, de ő nem a sodrából, hanem a sodronyából jött ki, legalábbis így mondta) akkorát kiáltott, hogy ijedtemben belecsöppentettem a glottgatyámba: Ráérsz, te nyüves éhetetlen?! Ráérsz, akár az a teddide-téddoda lassú-szent körösztapád?! — és fölkapott egy sájdlit, de a Józsi megugrott, alomars, ki a kertbe, a papa utána, kihúzta a mogyoróbokorból, s akkor kiderült, hogy nemcsak későn ért haza, hanem a nadrágját is elszakította; no aztán kapott a Józsi a nadrágszíjjal. Hajszál híján akkor is eldeklenálták, amikor fehér cipőt vett a Kern Gyulánál; azt képzelte, ő már fehéret is vehet, mert különórára jár latinból a Tóth Lalihoz. Gondolta, mért ne vegyen fehéret, ha már rábízták a vásárlást? Igaz, csak tornacipő volt, nem igazi cipő, de senki sem gondolt fehérre, csupán szolidabb szürkére, feketére, esetleg barnára. A Józsi meg pont fehéret vett, s a papa nagyon mérges volt, kiveresedett a haragtól, s azt kiabálta: Ez a büdös kölökflancúl! — s olyan akkurátusán csapott az asztalra, hogy a tányérok táncoltak; éppen vacsora előtt történt ez a jelenet, akkoriban ugyanis a mama nem délben főzött, hanem este; s mikor a papa a leves után letette a kanalat, már nem volt annyira mérges, de eléggé fönnhangon jelentette ki: Amég én élék, amég én parancsulok, addig ebbe a házba fehércüpő nem gyün! 31
