Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Pákolitz István: Küszöbök (elbeszélés)
hogy menjünk le a szérűskertbe birkózni. A Fügediéknél ugyanis a ház végében van a szérű, vagyis a szürü, mint általában a módosabb parasztoknál. Ordítozva levonultunk, s ott birkóztunk-hemperegtünk a szalmaboglyák tövében; később a boglyatámasztó rudakon fölkecmeregtünk a bagja tetejébe, ahonnét seggéncsúszva keveredtünk le, néhányat bucskázva a gazban. Hancúroztunk, hömbölögtünk egész estig, akkor bementünk az elsőszobába a táncolok közé, és aki akart, táncolhatott menyasz- szonytáncot. Mikor én kerültem sorra, a Katus kétszer-háromszot is megpöndörített maga körül, akár a pölyhet, olyan könnyedén; de mégis szédülni kezdtem, le kellett ülnöm, ezenközben a menyasszony már a Szelp Andris bácsival járta, én meg, ahelyett hogy kimentem volna, ott ücsörögtem a vastag porban-cigarettafüstben. A sok buk- fencezéstől, birkózástól, meg a Katus pörgetésétől fölkeveredett a gyomrom, s egyszerre olyan hirtelen tört rám az okaboka, hogy nem volt időm kiszaladni. Szégyenpofára odaokádtam a táncplaccra; a paradicsomoskáposztából jutott a Katus menyasz- szonyi cipőjére is. A papa meg a mama nagyon röstellték a dolgot, hogy így böcsület- fogytára jutottam. „Mi lőte észt a Pisti gyerekét?” — kérdezgették a lakodalmasok. „Csak nem rúgott be?,,— Hát mi lelt volna: sok volt a káposzta meg a bukfenc, aztán a por, a füst, a tánc végleg betette a kaput. Szegény mama még sírt is: Még kő haanom szégyélletémbű! Standáliom amit csinyáátáá! (Ezt a szót a mama megint kicsavarta; a Józsi már régebben megfejtette, hogy a latinból magyarított skandalumból értel- mezte-gabalyította a mama astandáliomot. Ez pedig botrányt jelent.) Most már bizony mindegy, akár standáliom, akár skandalum, mindenképpen rossz fát tettem a tűzre, mert mértéktelen voltam, s a torkosság bűnébe estem, ha nem szerettem is a paradicsomoskáposztát. Vártam az ilyenkor méltán kijáró haddelhaddot, de még csak egy nyaklevest se kaptam; igaz, alig álltam a lábamon; egy darabig a papa vitt hazafelé a hátán, de miután a Kakstadterék háza előtt a nyakába hánytam, a mama cipelt tovább az ölében. Másnap, mivel kétnapos volt a lakodalom, nem engedtek a gyerekek közé; ott kellett kucorognom egész este a papa meg a mama mellett. Nem is maradtunk sokáig; csakhát muszájtott megvárni, míg a citurás odajön a hangszerével s megkérdezi: Na Gyuri bácsi, hát mi legyen a nóta? A papa azonnyomban rázendített: „Három tőke fehér szöllő. Három fekete; Dicsértessék azúrjézus Drágaszent neve; Boldogságos Szüzanyánk, Telégyégi pátrónánk! Uramjézus segiccs még, Esztakizsbort igyuk még!” Utána még egyet énekelt,ez valahogyjobban illett a lakodalomba. A muzsikás ember szíveskedett, iparkodott is, de nemigen kapisgálta a nóta áriáját; aligség-alig tudott beleigazodni a kerékvágásba! „Hármat tojott a fürjecske Fürj fürj rendemre, Renden széna, renden búkor Ráró rekéttye; Ripityom, gyere, ülj rózsám az ölembe, Ripityom, gyere, ülj rózsám az ölembe.” * * * 29
