Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Kiss Dénes: Félelem, Időcsöndítő, Nézelődő, Időző (versek)
KISS DÉNES FÉLELEM Zsebemből régen kigurult legszebb golyóm a Föld és tékozlók kezébe hullt e csupa puha-zöld és kék-kék életvarázslat Naprendszer ékszere Széttörésig játszanának velem veled VELE IDŐCSÖNDÍTŐ Hajamon átüt a fény már amivé majdan válók — Csontomban őskori mészpor Megkövült távolságok Véremben virulva úszkál él és moccan a vas Mindez lüktető álca Szememben ragyog az idő halálos izzószála 2 De nem átlátható nem az üvegtestü idő sem s akármilyen törékeny el sosem törhető Átpillantani is kevés az a kis hajszálrepedés az az eszméletnyi rés ahol a lét szivárog elő IDŐZŐ Meg kell fejtenem ki vagy mit akarsz velem mennyi benned az áhitat a barátság a szerelem Visz-e szorongás napfényes utcákon át az élesre csiszolt őszben hol mint kristályrácsok villantják puszta fakoronák a Nap cserepeit s pókháló ejti csapdába az időtlent NÉZELŐDŐ I Nézem a felhőtlen eget ahonnét nesztelen pereg a végtelenség vakolata S ahogy magasra hág a nap mind élesebben látszanak a pillanatok falkövei Meg kellene fejtenem e nagy szelídgesztenyék alatt vonásaid keresztrejtvényét csönd-konditó pillantásodat s ki vagyok neked te nekem ki vagy? Hadd tudjam meg e tiszta szavú őszben amiért e végtelen pillanat ragyogó tisztásán elidőztem 27
