Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 3. szám - Tímár Máté: Mire a nap körbejár… (elbeszélés)

Az este a harmadik felvonás, melyben a jelenidő tetőz. Szaladgál, kiabál, babáin kívül labdáit is a szőnyegek szérűjére tereli, de azért arra jó-bőven vigyáz, hogy ne maradjon ki semmiből. Időnként ölbeácsingózik, terítékével együtt veszélyezteti az asztalt egy-egy szemrevaló falatért, s még egyszer seregszemlét tart szavainak kincstárában is, nehogy bármelyiknek megkophasson a fénye.

A kenyérke mam-ma, a haragosvörös kolbászkockácska ta-ta, a bicska dá-dát érdemel, mert egyre távolabb vándorol a kezeügyéből, a sajtszalag pa-pát, a kék edényke ká-betűs jussát, s amikor a hálózsák börtönében, minden anyai tilalmat megtagadva ölberagadja a-pa-pa, jutalma a sziszegve ejtett ci-ca leszen érte, mellyel az ormányok összedörzsölése közben ajándékozza meg a fia, úgy, ahogy a kínaiak csókolóztak egykoron.

Ibolyalevéinyi kezecskéivel cirógatja közben az arcát, csacsog, kacag, elkomorul, mondja a ze-zét, va-vát, ti-tit, li-lit is, majd megberzenkedik, akár a japánkakas, és megkönnyebbülve kivágja : Ba-ba! Ezzel fémjelzi nyilvánvaló létezésének 418. mértékegységét, mintha tudná, hogy mire a nap körbejár, mindenkinek számot kell vetnie azzal, amivel gyarapította a világot, s önmagát.

Mondja is, labdázza, gügyögi, kiáltja, mozdulatokba jeleníti, egészen addig, míg a szeme fényéből futja, s azután pedig a ta ta hüvelykjére markolja, oly erősen, hogy lefejteni is nehéz.

Lágy ringatással ágyába vándorol, mellé a fejetlen Maruszja, néma Piroska, a csipogó gumimajom, a piros nyuszi, s még a mindenkinek szóló jókívánságot is mam-ma, meg ta-ta mondja el helyette :

Jó éjszakát világ!

S azután pihenni térnek ők is, fiacskájuk gazdagító jelenlétével szívükben, kinek jóvoltából, minden gondjával együtt szebb lett számukra az élet, és borzalmasabb a halál.

Budapest, 1977. március 20—23.