Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Kiss Anna: Kuporgó (verses mesejáték)
De terád ki vigyáz?! (Szélzúgás.) Hej, ez a hold, de lassú fenn az égen! (Zsebórát kotor elő a zsebéből.) Áll az idő. (Kiakasztja a bokorra az órát.) Ha egy csillag lefut... (Kiegyenesedik.) Cinniát meg nem lelitek! Be kell érjétek énvelem! Elégedjetek meg annyival, hogy bár a soványabb falat, de én is ártatlan vagyok! (Fel az égre.) Ilyen tiszta időben, ilyen vékonyka hold alatt asszonyod főfájása ellen ajánlom magamat. No, nem úgy ...! Csupán a halálom. (Szélzúgás.) jut-é eszedbe az a vacsora, úgy három éve (?) amikor Fanni asszony bejelentette az állapotát? jeles nap volt. Mert a fekete kanca megcsi kozott. Behoztad, ragyogott a képed, ráköszöntvén a bort, Cinnia a csikóra emelte a pohárt... Asszonyod, mint a kígyó, úgy szökött fel, rád sandított, rásújtott a csikóra: „Gyerekem lesz! Nem látjátok?! Gyerekem lesz! És ennek meg lószaga van!” Cinkával mi csak összenéztünk. Te meg ott álltái, lesunyt fejjel, nyögni se volt erőd. „Újhold van, ezért telihold van” — figyelmeztettelek. „Vigyázz, Kuporgó, nagyon vigyázz, vedd úgy, hogy a nyakadon a hurok...!” — hajolt képembe az asszonyod. Nem volt ez tréfa, Borza, hiába is dünnyögtél te effélét. Cinnia is megérzett valamit: „Úgy érted, asszonyom hogy mától minden megtörténhet, miként tevéled is ...?!” „Gyerekgyilkos!!!” — dobálta magát. „Gyerekgyilkos! veszejtsd el!!!” — sikoltozott.
