Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Kiss Anna: Kuporgó (verses mesejáték)
Ha rád nem nézek, megteszed. Voltaképpen itt kezdődik a mi történetünk. (Előjön a bokor mögül.) Kívánom, hogy szüljön az asszonyod. Nagy sárga kígyót szüljön, ahogy Cinnia utoljára odabökte neked. És, hogy sokáig éljetek. Lódobogás. Csaholnak a kopók Az ott, még a Cinnia csillaga. (Arra fut, amerről jött.) Hé! Hová?! Itt vagyok!!! Halljuk, Borza, mit döntöttél magadban ...!!! Énvelem beéred ...?!!! Alkudjunk! Nem jársz rosszul! Hajlandó vagyok felfedni neked egy hétpecsétes titkot. Nyugodtabb ugyan nem leszel, de okosabb ...! Mert, hogy van valaki, aki, ha asszonyodhoz ér, zörögni kezd rajta a fűző, a szeme felakad, keze-lába, akár a gipsz, már szinte félni lehet, hogy újabb érintésre letörnek róla ...! A véletlen! Az nagy kerítő, Borza...! Nos? Beéred velem? Nem vagyok én ...(!) akárki ...! Még akkor sem, ha én tevéled ellentétben viszolygok az efféle asszonyoktól. Cinniával fárasztod a kopóid ...?! Épp Cinniával...?!!!! Kopókirály vak Borza! Gondolkodj csak az ajánlatomon! (Zekéjébe fogja a ketrecet.) A szél, úgy látszik Borzához szegődött, Borza megvette a szelet magának, és most a fagyra alkuszik, megjött az étvágya, mióta bölcsőket vásárolgat, meg bizony! Mit ér a mód, az esti lakomák, ha még nem vágta zsebre a világot...?! Semmit nem ér. Se citerása, se bolondja. 11
