Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Kiss Anna: Kuporgó (verses mesejáték)
Lám, még az asszonyod is, hogy elképedt...! Hogy az, akinek hozzá képest három feje van, ostobán a kezedre maga adja magát! Apropó: ostoba. Vizsgáld csak meg a gyűrűit, biztos találni egyet, ahonnan kihullik a zöld por...! Talán a te kupádba. Mert holtodig mégsem hihetel a mesében a magzatról, ki nincs, még, ha Doktor Vitus naponta is megesküszik rá! De mit törődöm én tevéled! Élsz, ahogy megérdemled. És befejezed ugyanúgy. Nem akarok én már pávát az udvarodba. ,,El-száll.” Úgyis azt mondtad. „El-száll!” Na, látod, az történik, aminek történnie kell! Asztalodnál elvégre kettő a szabad ember! Te gazda vagy, asszonyod csak mirtusz a pohárban, Doktor Vitus meg csak Doktor Vitus. Sajnálja is magát fölöttébb: „Milyen gálád világ ez ...! Porba lerángatva a tudományok ...!” Az ám. A húsos fazék mellé. Etesd csak. Bólogat. Énrám hideg jön, s Cinniára, te pedig nézheted magad abban a magányos kupádban. Doktor Vitus bölcselkedései a Semmiről, s a még annál is sokkal semmibb úgynevezett Ellen Semmiről joggal agyadra mennek, ugyanúgy a mű-ájulások, hitvesed ah-ja, óh-ja, midőn sikítva üldözteti szolgálóival az egyetlen legyet, aki az ő áldott testére merészelt szállni...! Belerúgsz a kopókba ...?! Meghunnyászkodva hordozod te is a melegvizes palackokat. A hitvesi ágy lábát vizesruhával borogatod, mert Fanni asszonyt onnan gyötöri a láz ...?! Énrám hideg jön, s Cinniára. Csillagunk, ha vigyáz ránk.
