Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Kiss Anna: Kuporgó (verses mesejáték)
ma éjjel megszül...!” Kár, hogy már a kópéknak sem okoz ezzel izgalmat. Aáásítanak! Doktor Vitus meg felnéz a horoszkópból, égre tellegeti a kezeit, szeretne elsüllyedni szégyenében, de aztán mégse. Mert a borsos húsokra gondol, a borra, meg az aranyakra. És már az sincs, aki vihogna rajtad, megpróbálna kíméletesen észhez téríteni: »»Úgy látszik, mostanában nem apától lesz a pulya! Hogy némely asszonyokra elég csak rá-nézni! Fene erős tekinteted lehet tenéked, Borza...!” És, te, ki fél bajuszán el hordja a világot, az igazságot, csak az igazságot nem vagy képes elhordani a fél bajuszodon! Inkább kivetkezel a maradék magadból!!! Megölsz minket! Te tudod, Borza. Felejtsd csak el ezt az utolsó estét. Vakulj, Borza, vakulj, mert nem vagy még elég szánnivaló, hitesd el magaddal, hogy Cinniára okkal emeltél te kezet, hogy rágalom csak a nyilvánvaló! És meg ne bándd soha, hogy ágáltál, és ostobán beszéltél: ,,Mit képzel magáról ez a rima ...?! Hogy súrolhatja, akár szóval is, asszonya selyemruháját éppen az, akit a sárból vakartak ki, s bármikor visszalökhetnek oda...?!” És felejtsd el azt is, mit mondtam én: „Nem mi ülünk tevéled egy asztalnál, hanem te ülsz mivélünk, s ki megöli a madarat, annak attól még nem nő ki a szárnya! Láthatod: Cinniát a kopók sem morogják meg, úgy illan el a házból...! Te soha nem félsz, Borza?! Magadtól se?! Soha?!" Gondoltad is, Kuporgó vagy meghibbant, vagy megunta az életét...! Nem értheted te ezt!!!
