Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 2. szám - MŰHELY - Februári beszélgetés. „Elvében él a nemzet” (Veress Miklós válaszol Görömbei András kérdéseire)

— színház, lap stb. —, mely által a szellemi kiszolgáltatottságot az értelmiségnek ez a része is elkerülheti, hanem azért is, mert — mennyiségi okoknál fogva — csak itt biztosított a tehetségek természetes kiválasztódása és cseréje. Vidéken ennek hiányától elsősorban a fiatalok szenvednek, valamint attól is, hogy — bármi legyen az országos értékítélet — igen kötött a hierarchia. Nem mintha egy-egy helyi sorrendbe bekerülni nélkülözhetetlen vágya volna is a tehetségnek, de hamar belátja, hogy még egzisztenciális viszonyait is ez határozza meg. Én igyekeztem mindkettőt figyelmen kívül hagyni (ha mellőzöttségem sokszor fájt is — mégpedig kétszeresen, hiszen kötetem kiadásában éppen vidékiségemnél, vállalt szegediségemnél fogva voltam hátrányban), s ezért nem lettem vidéki költővé, hamar fölismervén, hogy a magyar irodalom már jó néhányhelyiérdekű poétát és mecénást is túlélt. A vidéki városokban, sajnos, egy furcsa önvédelem fejlődött ki az olyan tehetségekkel szemben, akik nem biztos, hogy életművüket ugyanazon helyen zárják majd le, holott van, aki öt-hat év alatt több és maradandóbb értéket hoz létre, mint más tízannyi idő alatt. Igaz, van kockázat is: mi lesz, ha az ellenkezője történik?! Ha Magyarországon több helyen jutnak el oda, hogy művészetünk és kultúránk fejlődése országos ügy, s egy-egy tehetséges ember körülményeinek biztosítása társadalmi — s nem helyi — hasznosságé, akkor nem lesz olyan nagymértékű a fővárosba való vándorlás, mint az utóbbi években.

— A Mozgó Világ főszerkesztője vagy, ily módon „más műfajban" is exponált közéleti ember. Ifjúságunk idején fő kívánságunk volt egy ilyen lap. Addig „hadakoztunk" érte, hogy végre megvan. Miben látod a Mozgó Világ speciális, más lapokétól elütő feladatát? Megítélésed szerint elégedett lehet-e a főszerkesztő az eddigi évfolyamokkal?

— Ha a Mozgó Világ ifjúságunk idején válik kéthavonta megjelenő folyóirattá, valószínűleg erőteljes irodalmisága határozta volna meg. Én szerencsésebbnek tartom, hogy ilyen lett: sokműfajú. Elégedett azonban csupán azzal vagyok, hogy sikerült eredeti szándékunkhoz hűen szerkeszteni, bármiféle kísértésnek is voltunk kitéve: egy húsz-harmincéves generáció íróinak, költőinek, grafikusainak, szociográfusainak felfedező és útra bocsájtó lapja maradt a „Mozgó”. Éppen ezért változhatatlannak tudom elégedettségem örök forrását is: elég egyenetlen a folyóirat színvonala. Hadd tegyem hozzá, csak akkor lehet folyóiratot szerkeszteni, ha az valóban havilap, mert így éppen vita — s reagáló készsége veszik el, nem tudja mozgásában megragadni a fiatal magyar művészetet. Filmbemutatók, tárlatok, premierek fölfedezése helyett összefoglaló tanulmányokat tudunk csak közölni, stb. így a körülményekhez mérten csak annyit állapíthatok meg — létrehoztunk egy új struktúrájú lapot, amelyben — akárcsak az egész új művészgenerációban — még mindig csak a lehetőség a több, mint a megvalósított. Az elég szélsőséges vélemények viszont azt igazolják: jó úton halad a szerkesztőség és 1980-ra legalább annyit elmondhat, hogy 25 folyóiratszámban föltérképezte a fiatal magyar művészetet. Akkor talán a fölfedezést és közlést végre kiegészítheti az igazi feladat: a megőrzés, megbízatás is.

— Miben látod a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején indult új nemzedék külön feladatát a magyar irodalomban? S mivel igazolja ez a népes generáció, hogy új nemzedék?

— Nem hiszem, hogy ma már olyan népes lenne ez a generáció, ahogy emlékezetünk tartja. Nagyon sok régi tehetség nincs már igazában jelen, a kötetek és verssorok sem úgy sorjáznak, mint más nemzedékek lírikusaié: három-négy soványka könyv jelzi majd negyven éves korunkra az életutat. Mindennek éppen az volt az oka, amire a kérdés első mondata vonatkozik. Kissé cinikus válasszal: éppen az volt a feladatunk, hogy mert nem akart senki feladatot adni, feladatot kellett vállalnunk. Ezt — úgy látom — történelmünk újraértékelésében határoztuk meg, mellyel egyébként minden magyar

80