Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Oláh Andor: „Tudós ember” vagy „tudatlan kuruzsló”?
mire, hanem gyereknyelven, jó szívvel, szép szóval, képek, mesék segítségével nevelt. (Tudjuk, hogy gyerekkori szorongás állapotok egész életére súlyos neurotikus beteggé tehetik az egyént!) A „tudós” ebben a gondolat-és érzésvilágban élt és cselekedett, az ő autokton közege volt ez, egymástól nyerték erejüket: ő a gyógyító ember és a pszichoterápiás közösség. Ezzel szemben a technokratikus társadalom pszichopatológikus, éppen nem gyógyító, hanem megbetegítő, betegség súlyosbító társadalmi forma. Még fennmaradt formáiban is tanulságot rejt számára a gyógyító ember és közössége életformája. Hiszen éppen az jellemző rá, a Gyógyító Emberre (és a közösségre), amit ez az ipari társadalom (és az orvos) egyoldalú „fejlődése” során elvesztett: természetes és egyszerű a komplikálttal és a gépies-mesterkélttel szemben; józan észre hagyotkozó (az agyafúrtan absztrakt okoskodással szemben); humánus és családias emberi kapcsolatokat megvalósító az elidegenedéssel, embertelenséggel szemben; nyugodt és bölcs a „felgyorsult időben” rohanó, lázas tevékenységbe, nyugtalanságba, „idegességbe” merült mai emberiséggel, orvostársadalommal szemben; értékes hagyományt és egyéni képességeket, formáló erőket kreatív életegységbe szintetizáló a manipulált, hagyománytól elszakadt, kiapadt alkotóerejű urbanizált mai emberrel szemben. (Sok értéket és lehetőséget jelent az urbanizált élet is, ezúttal azonban szembeállítva sarkítottunk és a negatívumok kerültek előtérbe. Nem egyik vagy másik élet- és értékforma elfojtásáról, vagy megsemmisítéséről van szó, hanem új szintézisben megújulásról.) Két meggyőző ténnyel fejezzük be gondolatmenetünket. A Francia-Antillákon működő orvosoknak feltűnt, hogy milyen jó eredménnyel gyógyítják a benszülöttek a furunkulust friss Carica papaya pulpával. E megfigyelés alapján 1948—1955-ig klinikai és kísérleti kutatást végeztek. És új gyulladásellenes gyógyszer — a Papayából kivont papain — született meg. Ez minden heveny és idült gyulladás, gennyedés ellen kitűnő hatásúnak bizonyult. Messzemenő következtetést vontak le a szerzők érdekes megfigyelésükből és sikeres kutatásukból: „Bebizonyítottuk, hogy még gyorsan haladó korunkban is nagyon régi orvosságok értékesnek bizonyulhatnak, vitathatatlan, nem egyszer tüneményes hatás érhető el velük”.13 Carlos Alberto Seguin, a perui Instituto Peruano de Estudios Psiqiátrico-Sociales munkatársa állapította meg: „A pszichiátria szaktudománya szempontjából hosszú évek tapasztalata alapján azt mondhatom, hogy jócskán van tanulni valónk kollégáinktól, a bennszülött gyógyító emberektől. Jócskán tanulhatunk nemcsak a számunkra ismeretlen gyógynövények és drogok területén, hanem még valamit, amit éppen most fedeztünk fel: a családi és a csoportproblémák kezelése, megoldása terén éppen úgy, mint a közösségi és szociális problémák kezelésében, aminek megközelítésmódja számunkra újdonság (csoportdinamika, csoport és családterápia), ők azonban hagyományosan és gyakorlottan foglalkoznak ezzel... A népi pszichiátria nemcsak a fejletlen országok számára fontos. Nincs ország, bármilyen fokán álljon is a fejlődésnek, ahol hasonló megnyilvánulásokat ne találnánk. Európa és Észak-Amerika minden nagyvárosában — és természetesen kis városaiban és falvaiban is —vannak, akik többé kevésbé az autokton kultúrától függően a népi pszichiátriát gyakorolják. Nem lenne helyes sem tudományos, sem praktikus szempontból nem venni tudomást róluk, vagy megvetni őket. Minden tanulónak meg kell ismerkednie a népi pszichiátriával. Ilyen módon veszélyesűr tölthető be, és a jövő orvosa előkészülne így, hogy gyakorlottan kezelje mindazokat a problémákat, melyekkel hivatása gyakorlása közben találkozik, és ösztönzést nyer arra, hogy hatalmas, hasznos eredményeket Ígérő területen kutasson”.14 Eleddig Európa (és Észak-Amerika) akart a világ tanítómestere lenni és mindent jobban tudni, a legősibb és legjelentősebb nagy kultúrák — Kína és India! — örököseinél 73
