Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Oláh Andor: „Tudós ember” vagy „tudatlan kuruzsló”?

„Ezt a magam bőrin tapasztaltam.” „Az én szemem is ez gyógyította meg!” (5) Végül, de nem utolsósorban: a legtöbb ráolvasás és „lelkire beszélés”, gyógyító kijelentés o beteg szorongását oldja, az a célja, hogy biztonságérzetét biztosítsa, növelje. A ráolva­sások nemcsak szépek, hanem mély, pszichoterápiás értékű tartalommal bírnak. Egy­szerűbb forma a betegségelhárító szó: „Neki legyen mondva!” „Kövek közt maraggyék a betegség!” — Bonyolultabb:„kés nyárs nyilamlás ne árcson se szívének se szíve gyö­kerének se fejének se feje lágyának sémi féle tagjában meg ne állapodjék”. (Csorvási kézirat 1906-ból.) Ez nemcsak a betegre, hanem a beteg egész környezetére is hat szorongásoldóan, miközben a „tudós” egy velük a kozmikus erőtérben. (A ráolvasás helye, a szoba, nem a mindennapok szobája immár.) Többször szót ejtettünk, de csak úgy mellékesen „nép”-ről, arról a kisebb-nagyobb közösségről, melyben a gyógyító ember tevékenykedik. Most erről kiemelten is szólnunk kell, befejezésképpen. Hiszen ugyan elvont, töredékes, élettelen lenne a kép, ha el- vonatkoztatottan csak magáról a tudósról, vagy csak orvos—beteg kapcsolatról be­szélnénk. Mert egészen más a „tudós” a maga ember-közösségével strukturális, élő egységbe forrottan, mint ebből kiemelten, akár tudományos elemzés tárgyaként, bármily alapos és jószándékú is ez az elemzés, akár bírósági tárgyalóteremben, vádlott­ként van jelen (mint Mészáros Ferenc is a makói járásbíróságon annak idején), akár újságcikkben állítja pellengérre olyan valaki, aki lényegében tájékozatlan abban, amiről ír. „Mit gyöngeül látál az égi karban, az önkörében végetlen erős” — mondja a Föld Szelleme Az ember tragédiájában, a Szellem nagyságától megrendült Ádámnak. Hogyha „égi kör”-ön az ún. „magas kultúrát” és ennek képviselőit értjük, a hasonlat tökéletes. Önkörében! Mi is ez? Nemcsak a bizalom légköre, nemcsak az azonos kultúra és nyelv csodálatosan egybeforrasztó, egyetértést árasztó légköre, amit Illyés így fejez ki A puszták népé”-ben: „A pusztaiak az orvost is az urak közé számították s hacsak nem tette le a népi rokonszenv megnyerésének hétpróbás nagy vizsgáját: a szívvel, idegek­kel, pórusokkal elsajátított egyenlőséget, nem bíztak benne. A tudós emberekben bíz­tak. Nemcsak mert közülük valók voltak s érthető emberi nyelvet beszéltek; de azért is, mert azok nem ismertek reménytelen esetet”.12 Nagyobbról, jelentősebb tény­ről van itt szó! Eredeti formájában — sajnos lényegében múlt időben kell szólnunk, habár nem teljesen — az egész faluközösség, falusi társadalom, mint ősközösség pszicho­terápiás (pszicho-higiénés) jellegű társadalom volt s ebben érvényesült fel fokozottan, tel­jes hatékonyságában a „tudós” gyógyító tevékenysége. Mit jelent ez? Maga az egész falusi közösség olyan volt, hogy a(lelki)beteg embereket gyógyítani volt képes maga a társadalmi struktúra, mint funkcionáló élő egység, a maga szokásrendszerével, és optimális környezetet jelentett az ember egészséges felnőtté fejlődése, érlelődése szempontjából egészen a csecsemőkortól kezdve. Optimális lehetőséget arra, hogy testileg-lelkileg egészséges ember nőjjön fel ebben a társada­lomban. Csak utalunk rá: hogyha az egész folklór megelevenedik előttünk, az altató­dalok, gyermekmondókák (öltöztető, nevettető, mosdató stb.), dajkarímek, gyermek- játékok, mesék, gyermekdalok, az ünnepköröknek megfelelő, gyermekekre is vonat­kozó népszokások (pl. betlehemezés, regölés), a fonók, a legkülönbözőbb társas össze­jövetelek, ünnepi játékok és szokások, közös éneklések, munkadalok, közmondások, kalákában végzett munkák, népművészeti alkotások és ezek gyakorlása, akkor azt kell látnunk, hogy mindez együtt és külön-külön a maga funkciója szerint optimális pszicho­terápiás és pszicho-higiénes közeget jelentett. Az ügyetlen és félénk serdülő számára milyen nagyszerű „magatartásiskola” lehetett, volt pi. a fonó társas összejövetele! A mesék, a mondókák, a gyerekjátékok és gyerekdalok, találós mesék és találós kérdé­sek, a „szép szó” világa a gyereket nem fenyegetéssel és ijesztéssel akarta rábírni vala­72

Next

/
Oldalképek
Tartalom