Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kelemen András: A sámánizmus - kórlélektani szempontból

43. Ehhez hasonló az a jakut közmondás, miszerint „Kovácsok és sámánok ugyanazon fészekből valók”. (ELIADE, M. 1951, 408). Onnan eredeztethető, hogy a vas megmunkálása olyan óriási változást hozott az ember életébe, hogy művelőjét emberfeletti alakká emelte (I. Hefaisztosz vagy Vaskán).

44. ELIADE, M. 1951, 31.

45. DIÓSZEGI V. 1952, 339.

46. L. érzékszervvesztés, izolációs kísérletek (SOLOMON, P. mtsai, 1961), meditációs technikák (KELEMEN, 1972).

47. ELIADE, M. 1951, 31.

48. PERTORINI R. 1966, 37.

49. DIÓSZEGI V. 1960, 213:

.........látok ám egy fekete varjút az út közepén. Libasorban voltunk, én

elől. Amint megyek, a varjú csak ott gubbaszkodik az út közepén. Ott maradt, megvárt. Amikor elébe értem, havat vertem felé egy faágról. Meg sem mozdult. Akkor bottal a csőrére ütöttem. Kok-kok. Hangosan koppant. Ejnye, még mi nem történik velem a végén? Mert az előző éjszakán — azelőtt, hogy a varjút iáttam — már ugyan komiszul éreztem magam.. . . Attól kezdve, hogy a varjú csőrére koppintottam, igen megbetegedtem. Megzavarodott az elmém. Hét éven át mindig kínlódtam. Végre sámánkodni kezdtem ...” A kiemelt résszel az előkészítő lelkiállapotra szándékoztam felhívni a figyelmet. Ugyanis az,,égi jelre” való készenlétet, különösen egy súlyos betegség lábadozásában, vagy egy elhúzódó rossz testi állapot esetén a szervezet gyengesége is fenntarthatja. Nem lehet köze az endogén pszichózisokhoz, mert akkor általában nem tudna a jelölt végül ki- evickélni a valóság partjaira.

50. Ily módon t. k. szocioterápiás hatást fejt ki, szemben a nyugat-európai gondolkodásban eredeti elutasító, izolálásra törekvő magatartással.

51. Utalok itt a vágyteljesítő jelleg uralmára, épp mint a nappali álmodozásban: az ún. szabad asszociációs képzetáramlásra, a jelenségek katatímiás (érzelmek hatására tartalmi torzulást szenvedő), leegyszerűsített, stilizált értelmezésére. Előtérbe kerülnek a személyes evidenciák szinte az álommunka szintjén: a participáció (ez szülte pl. a szfinx alakját), a részlet-túlhangsúlyozás, az összevonás, eltolás, a szimbolikus gondolkodás. A valóság elvének elfogadása lemondást, frusztrációk (kudarcok) elviselését jelenti. Kárpótlásul jelentkezhetnek regresszív lelki működések; ezek nyilatkoznak meg az álmodozásban és az álomképekben.

52. RÓHEIM G. 1952, 24.

53. JUHÁSZ FERENC, 1967, 139: „Szememet kinyitva az őslét-gomolygás, a csoda-áradás eloszlott és ilyenkor már csak azt vártam, hogy fölszabaduljak a rettenetes szenvedésből, újra a saját világomban legyek, két lábra álljak, használjam a fejemet, gondolataimat, emlékeimet: önmagamat.”

54. ILLYÉS GY. 1956. Bartók c. versében: „ím, a nagy lélek válasza a lét

s a művészé, hogy megérte poklot szenvednie.”

55. Rendelkezésemre állt egy moldvai halottlátó igen részletes explorációs anyaga, valamint egy másikról felvett Rohrschach-teszt. Mindkét adat kizárja a pszichózis valószínűségét és támogatja az itt kifejtett pszichodinamikai feltételezéseimet. Az anyagot — további növelése után — pszichológiai szaklapban szándékszom részletesen elemezni.

56. DIÓSZEGI V. (1952, 357—371) bizonyítékokat sorol fel amellett, hogy a halottlátók t. k. a táltosok utódai. (A halottlátó éppúgy lesz, mint a sámán, éppúgy ellenáll a hivatásnak, megbetegszik, tetszhalottként fekszik s ezalatt lelke a túlvilágon jár. Majd aktívan keresi föl a holtak szellemeit, közvetít élők és holtak között. Jósol, térben távoli eseményekről tudósít, megengeszteli a halott visszatérő szellemét, megvéd a rontás ellen, megtalálja az elveszett vagy ellopott tárgyakat, kincset; némelyik szerelmi varázslással is foglalkozik. Tejen és tojáson él. Sokat imádkozik. Lényegesebb eltérés csak az a sámán és a halottlátó között, mint azt DIÓSZEGI i. m. 223. oldalán jellemzi: a sámán a szellemektől, a halottlátó inkább a szellemekről (a halottak szelleméről) akar megtudni valamit.

57. VARGYAS L. (1963) munkájában bizonyítékokat hoz föl emellett.

58. ZÉLÉNINE, D. 1952,11.

59. LÜKŐ G. 1961, 125—128.

60. GRYNAEUST. 1971, 763.

62