Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kelemen András: A sámánizmus - kórlélektani szempontból

tudatmezőbe és szerinte itt kell keresnünk a mágikus gondolkodás forrását. Az ötlet érdekes, de ha elfogadnánk, akkor a hallucinációkat és illúziókat is csupán az érzékszervek csalódásának kéne felfognunk (ahogy pl. TAMBURINI vélte, idézi KELEMEN és mtsa, 1966). Sokkal elfogadhatóbb ZSAKÓ és mtsa véleménye, aki szerint az ún. érzékcsalódások t. k. ítéletcsalódások, mert nem az érzékszervek működési jellemzői a döntők, hanem a tudati munka (látószervünk pl. egy tükörkép esetében önmagában hamis információt adna). Mindezek alapján döntőnek nem az érzékszervi jellemzőt tartom (hiszen a primitív embernek is van hallása, miért nem alakult hát ki az „akusz- tikus-objektív” gondolkodása?), hanem az érzelmi-indulati elöntöttséget. KELEMEN és mtsa (1966) részletesen foglalkozik a rendkívüli érzelmi állapotok és a hallucinációk-illúziók keletkezésének összefüggésével. Ezek szerveződése a lelki életbe témánk esetében azzal értelmezhető, hogy a tapasztalatok korai általánosítása vezetett egy meglepően bonyolult szellemhithez. Utalok itt a „kettős lélek” fogalmára, ennek az életerővel, lélegzettel, a víztükörben tükröződő „túlvilággal” és az élénk álomképekkel való kapcsolatára.

19. LEONHARD, K. (1964) osztályozása szerint a korábban differenciálatlanul sizofréníának nevezett betegségcsoporton belül több szempont kórtani figyelembevételével számos kisebb betegség- egységet ismert fel. Három leglényegesebb betegségcsoportja: szisztémás sizofréniák (egyenletesen romló képet mutatnak); nem-szisztémás sizofréniák (romlás és javulás váltakozik a kórlefolyásban) és a cikloid pszichózisok (melynél két betegségi szakasz között esetleg igen tartósan tünetmentesek a betegek).

20. KOMAROMY A. 1910, 354—363.

21. RÓHEIM G. 1925, 228—229.

22. WITTKOWER, E. D. és WEIDMAN, H. H. 1968.

23. ELIADE, M. 1951, 208.

24. ELIADE, M. 1951, 215.

25. SHIROKOGOROFF, S. M. 1935, 264.

26. A „sarki hisztéria” (menerik vagy merják) az arktikus-szubarktikus lakosságnál gyakori. Értelmezése e populációk nyelvén azonos a sámánvesztésével: ártó szellemek szállták meg a zavartságot (confusio), szorongást, katalepsziás tüneteket mutató csoporttagokat. Ettől pedig csak egy hatalmas sámán tudja megszabadítani a csoportot.

27. OHLMARKS, A. 1939, 10.

28. ELIADE, M. (1951,221) leírását említeném meg a tunguz szertartásról. Itt eksztázis közben a sámán szinte súlytalanná válónak látszik —súlyos, fémekkel rakott öltözéke ellenére; parazsat, izzó vasat fog meg, sebet ejt magán —s nem vérzik. Félnek is a szertartástól és csak ritkán csinálják.

29. PAVLOV, I. P. (1936) első jelzőrendszernek nevezi a környezetből érzékszerveinket érő ingerek feldolgozását minden élőlény esetén. A második jelzőrendszer kizárólagosan emberi képződmény: a beszéd keltette jelzések feldolgozása.

30. WILKEN (Idézi: ELIADE, M. 1951, 36).

31. POPOV, A. A. 1936, 81—111.

32. BALESTIERI, A 1961; valamint KELEMEN, 1966. és JUHÁSZ FERENC, 1967, 136. (Idézet az utóbbi helyről:) „Testrészeim mintha szét lettek volna vagdosva: nyakamra a gégében kis csomóval odakötött fej, mint lüktető medúza; külön hevertek a tagok, térdtől-lefelé a láb, könyöktől-lefelé a kar, a felső-comb is külön és az ujjak szinte ízenként. Testrészeimhez legfeljebb annyi közöm volt, mint egy szétcibált rongybabának, amelynek karjait és lábait csak egy-egy cérna vagy férc-szál köti össze a törzzsel. Pontosan tudtam, hogy hol vagyok ... de állapotom mégsem volt éber, kőkerítés-idejű, mert pillanatonként elmerültem valami fekete pocsolyába, vagy ködbe, de mert ez az elmerülés nem volt vaskosan anyagszerű és fejem újra fölmerült a szivárvány-olajból, szememet kinyitva próbáltam tájékozódni. .. .de ez a próbálkozásom többszöri kísérlet ellenére sikertelen maradt...” Lényegesnek vélem ezt a sámán-iniciáció gyakori szétdarabolás-élményével összevetni.

33. WEITBRECHT, H.J. 1948. Lásd még: KELEMEN, A. 1972.

34. Idézi: ELIADE, M. 1951, 39.

35. PAULSON, J. és mtsai, 1962, 127.

36. ELIADE, M. 1951, 31.

37. ELIADE, M. 1951, 43: „leur expérience psychopathique a un contenu théorique.”

38. SCHÜTTLER, G. 1971.

39. Ezenkívül hiperventillációs technikával (erőltetett légzéssel) is elősegítik a kábulatot. Utólag beszámolnak fonákérzésekről, emlékezetkiesésről, ködös tudatállapotról, erős fejfájásról. (SCHÜTTLER, G. 1971.) A hiperventilláció összevethető a keringő dervisek eksztatikus táncával, ahol a forgással segítik elő a kábulatot.

39. b) HOPPÁL M. 1970,40.

40. DIÓSZEGI V. 1952, 328.

41. DIÓSZEGI V. 1960,213.

42. ELIADE, M. 1951, 229—230.

61