Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 2. szám - VALÓ VILÁG - Kelemen András: A sámánizmus - kórlélektani szempontból
tam, valamint a halottlátókon szerzett pszichológiai megfigyelésekre.65 Tettem ezt abból a meggondolásból, hogy a halottlátóhoz kapcsolódó hiedelemanyag tulajdonképp a táltoshiedelem-körnek benne való továbbélésére mutat.56 VARGYAS feltételezi, hogy ősi világképünk az Anjou-korban olvadhatott szervesen össze a kereszténnyel.67 E folyamat részének érzem a táltosnak halottlátóvá történt átalakulását. Talán nem tévedek, ha föltételezem, hogy ennek a hiedelemanyagnak a továbbélésében jelentős szerepe volt magasszintű etikai tartalmának. A sámán életét kockáztatja közösségéért. Harcol a hatalmas túlvilági lényekkel, varázslatával összegyűjti és magával viszi a kórokozó szellemeket. ZÉLÉNINE „a betegség anyagi forrásának kiszívásával való gyógyítás”-áról beszél e jelenség kapcsán. LÜKŐ idéz adatokat arra, hogy az evenki sámán, de a göcseji javas is lenyalja (— magába vonja) a betegről a kórokozó szellemet.59 GRYNAEUS pedig ezt írja a tápéi tudós emberről: ,,A gyógyítás, bajelhárítás igen terhes, testet-lelket megviselő feladat. A tudós küszködik: ,,én is magamon kívül voltam ... szinte olyen elmebeteg vagyok olyankor... csak úgy szakad rólam a víz." Említett magasrendű (vallásos) gyógyító etikájuk segítőkésszé teszi őket („aj, majd segítők én rajta!’’) —ami annál tiszteletreméltóbb, mert hitük szerint a gyógyítás alkalmával — pontosabban: a gyógyítás alatti ÁSÍTOZÁS révén a beteg meggyógyul, a gyógyító pedig „átvöszi a betegségöt, énrám ragad az a betegség", s ő szenved tovább a beteg helyett.”60 Jegyzetek 1. DIÓSZEGI V. 1960, 240. 2. DIÓSZEGI V. 1960, 241. 3. ADY ENDRE: Emlékezés egy nyár-éjszakára. 4. JUHÁSZ FERENC 1967, 140. 5. KELEMEN A. 1964. 2—3. 6. ELIADE, M. 1951, 39. 7. GRYNAEUS T. 1966, 73—76. 8. GRYNAEUS T. 1966, 74—76. 9. BENCZEJ. 1960, 77—78. (Idézi még GRYNAEUS, I. 6.) A szövegben a „rémületben” kifejezés feltehetően a „révület” torzulása, hiszen utána rögtön használja a „rejtelme” kifejezést. 10. SILVERMAN, J. 1967, 21—31. 11. SULLIVAN, H. S. 1953. 12. SCHÜTTLER, G. 1971, 141—148. 13. BENEDICT, R. 1934, 58. 14. SZONDI L. 1968, 88. 15. BLEULER, E. (1911) tette elmélete középpontjába a hasadás jelenségét, mint a sizofrénia alaptünetét. Mivel a körfolyamat testi alapja nem ismeretes, felosztása alap és járulékos, valamint elsődleges és másodlagos tünetekre, ellentmondásosnak bizonyult. MINKOWSKI, E. (1966, 80—108.) a hasadást az összetett működésekben megmutatkozó alaptünetek között említi és így jellemzi: a hasadás vezető tünete az asszociációk zavara; az asszociációk tárházának elsődleges elernyedése áll mögötte, mely egészen a hasadás rendezetlen formájáig (Zerspaltung) fokozódhat. Egyúttal a hasadás áll a sizofrénia komplex affektzavarai mögött is. 16. DIÓSZEGI V. (1952, 370) idézi Djuhadie nganaszan sámántól: „Mivel három fölösszámú testrészem van, ezért álmomban egyszerre három állapotban élek. Egyszerre három helyen szoktam lenni és a sámánkodás alatt mindig három pár szemem, stb-m van. Habár még most is vitatkozom szellemeimmel, hogy ez nem igaz, mégis el kell ismernem, hogy igazat mondanak, hogy valóban egyszerre három állapotban létezem.” Ez összefügghet azzal az élménnyel, hogy sámánná váláskor látta külön testét és fejét, s feje meztelen koponyaként jelent meg előtte. 17. SHAW, G. B. 1956 (GRYNAEUS részletesen idézi, I. 6.) 18. ALFÖLDI A. (1947) tipikusan a mechanikus materializmusra jellemző gondolatmenettel előbb „az ember érzékszerveinek sajátos gépezetéről” beszél, majd azt állítja, hogy a gondolkodás rendszerének megismerésében nem az agymunkából, hanem az érzékszervi működésekből kell kiindulni. Arra a következtetésre jut, hogy létezik egy akusztikus-objektív, „a fül tipikus érzékelési folyamatán alapuló”, az időrendiséget szigorúan vevő progresszív (logikus) gondolatmenet mellett, egy regresszív (talán inkább archikusnak volna nevezhető), optikus-szubjektív szemléletű is, amely pl. az álom és vízió esetén megmutatkozó „képlogika” útján „képkomplexusokat” ugrat be a 60
