Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 12. szám - KRÓNIKA - Katona Imre: Néprajzi útikalauz (XII. Nagykunok, hajdúk, sárrétiek, nyíriek, a folyók között és a hátakon lakó magyarok)

szűr is később szinte teljesen „elfeketedett.”) A századfordulón a debreceni cifraszűrre a bihari stílus hatott.Afőként Nagyváradon készült bihari szűr jellemzője a többféle színes virág (szegfű, rozmaring stb.);ezek később jóformán mind piros színt öltöttek, és utóbb szintén elsötétültek. Biharban a századforduló évtizedeiben „ráuntak” a munkaigényes kézi hímzésre és helyette posztóból vagy nemezből vágták ki a virágalakú (előbb színes, majd fekete) rátéteket. A kun hímzésről az előbb szólottunk;a rájuk jellemző füzérvirágot (koszorút) egyaránt megtaláljuk az alján, az elején és a gallérján is; különben a tulipánt és a rózsát, néha a többszínű bokorvirágot (virágcsokor) kedvelték.

Nincs terünk a ködmön, a kis- és nagybunda (suba) hasonló bemutatására; csak érdekességként említjük, hogy például a Bodrogközben eddig még nem találtak hímzést,annál gazdagabb viszont ott a szőttesek készítésének és díszítésének hagyománya. Ugyancsak dívik a rojtkötés is. Biharban szintén gazdag szőtteshímekkel találkozhatunk. Ajak községből pedig a századforduló zsi- nóros divatjának elnevezését; a Rákóczi-viseletet említjük. (Arra is van adatunk, hogy a férfi halottal vele temették ereklyeként tisztelt Kos- suth-kalapját!)

Zángózás — kikolompolás — betyár- farsangos

A protestáns többségű Kelet-Magyarországon nem várható az egyházi Balázs- és Gergely-járás, a pünkösdölés és hasonló szokások felbukkanása, egyszerűbb és pásztoribb jellegű a betlehemezés is, melynek legközelebbi rokona (angyalt, fiatal és öreg pásztort felvonultató) karácsonyi pásztor- játék. Ezen kívül van itt ünnepélyes pásztorfogadás, szertartásos és jelképes gulyafordítás, az óév kolompolással való kiűzése, a vénlányok farsangi kikolompolása és hasonlók. A pásztorokon kívül a különféle ünnepi és (fonóbeli) játékos szokások másik fő alakja a betyár; a fonóba belépve ijeszté- sül kését élesíti, „valakit” keres, és amikor elfogják, nótával és meglehetős hetykén búcsúzik életétől, mialatt némi társadalombírálatot is gyakorol. Az itteni gazdasági és fonójátékok egyébként is meglehetősen telítődtek vaskos, valós, ill. az életből vett (és kiforgatott) alakokkal és helyzetekkel. Nagy itt a játékos kedv, mintha csak az ünnepi szokások szegényességét próbálnák ellensúlyozni. Ilyenkor semmi nem szent és senkinek az érzékenységére nincsenek tekintettel; kigúnyolják az egyházi szertartásokat, a papokat, a falun kívüli alakokat és a helyi másik nem vagy korosztálybeli típusokat is. E tréfás játékok kö- zölhetetlenül szókimondók, de senkinek nem szabad megsértődni, sőt kivételesen még a gyermekek is láthatják és hallhatják.

Legjellemzőbb példa a nemzetközi nevén charivari-nak ismert biharugrai zángózás. Békét- lenkedő, majd újra együttélő fiatal házasokat gúnyolják és egyszersmind tanítják is ki három

részes (kézfogó, csigacsináló és esküvő) lakodalmi paródiával melyben éppen a pap mondja a legtrágárabb szövegeket és utána ordítja az egész kórus, a zajt még tepsikkel és egyebekkel is tetézik. A célba vett házaspár elő sem mer jönni, álmatlanul és tétlenül szenvedi végig a megaláztatást, amint Szabó Pál Őszi vetés c. regényében is olvashatjuk.

Pompázatosak a keresztelők és a lakodalmak is. Külön kiemelném a násznagyok tréfás lakodalmi szópárbaját, mert eddig csak nóta- és mesevetélkedőre utaltunk. (A lakodalmi szertartások során többször is adódik erre lehetőség.) A legszebb lánykikérő szokást Ortutay Gyula figyelte meg Szabolcsban, ahol a kérők először virágszálat említenek, erre kerti rózsát kapnak; amikor eleven rózsára utalnak, másodszor már macska nyakába kötve kapják meg a virágszálat. Ismét következik a helyesbítés: az a rózsa két lábon jár; erre behoznak egy tyúkot, nyakában ismét a virágszál. Méltatlankodva hárítják el, hiszen ők női személyre gondoltak. Betipeg egy vénasszony. Ez a virágszál már elhervadt, hárítják el a kérők. Gyorsan betuszkolnak hát egy kislányt. Ez viszont még csak bimbó, nekik kinyílt rózsa kell, mondják ki végül. Be is lép az iruló-piruló menyasszony!

Nem ilyen látványosan szép és játékos, de régies maradvány lehet a bodrogközi legényfelszabadítás, vagyis avatás: katonaviselt legények döntik el, ki kerülhet be közéjük; főként az olyan, aki kaszálni tud és saját zsebpénzzel is rendelkezik. Az ilyet behívják a kocsmába, kezet fognak vele, az mindenkinek fizeti az italt. Egyes helyeken a legényt felkapják, fejét beverik a mestergerendába ettől kezdve van felszabadítva. A legtöbb helyen a felavatott legény házához vitte pajtásait, zenét rendelt, lányokat is hívott, és bállal fejezték be az avatást.

Bábalelte babona

Ez a fejezetcím is Luby Margittól való, aki Szatmárban egy könyvnyi hiedelmet szedett ösz- sze; rajta kívül Balassa Iván, Nagy Géza, Szabó Lajos és sokan mások is bőven arattak a bodrogközi és a felső-tiszai dús „termésből”. Annak ellenére, hogy a lakosság többsége protestáns és az egyházi szentelményekkel kapcsolatos hiedelmek jórészt hiányoznak, a régiesebb vidékeken — főként vizek között, ill. vízközeiben — mégis feltűnően gazdag a babonakincs. A boszorkányokat is éppolyan hévvel üldözte pl. a kálvinista Debrecen és más helyiségek, mint a katolikus többségű városokban. Azt sem szabad elfelednünk, hogy a pásztorkodás és az állattartás is elősegítette régi tudati formák fennmaradását.

A középkorból már van adatunk a megszemélyesített betegség írásos megtévesztésére, elküldésére. A Bodrogközben a századfordulón még kiírták az ajtóra: — Nincs itthon, elment hazulról!, hogy a hideglelés ne találjon rá senkire!

Rendkívül bonyolult gyógymódokat ismertek a szemverés ellen, a különféle eljárások során fő94