Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csalog Judit: Az igazság győzelme
sincs a részletekről. De hát nem törlik úgyis az egész históriát pár év múlva az anyagá ból? Hát akkor? Nem volna jobb pár év múlva tiszta lappal indulnia, mint tovább rontani amúgy se rózsás helyzetét? Az idő mindent helyre rak, már amennyire lehetővé tesszük, hogy nekünk dolgozzék. Ez a Nóra értelmes nő volt, úgy emlékszem. Egyszerűen érthetetlen ez az egész . . . (Magánbeszélgetés 196 .. . július 22. 3. ,,Az ügyeletes parancsnok este jelentéstétel közben kijelentette: ,Ivanov ma, ebéd közben megszegte a fegyelmet. 'Ivanov felfortyant: ,szó sincs róla, nem szegtem meg/ Utánajártam az ügynek, és kijelentettem, hogy véleményem szerint Ivanov nem szegte meg a fegyelmet. A többiek is ezt mondták. De az ügyeletes megmaradt előbbi állítása mellett. Az ügynek nem lett semmiféle következménye. De az ügyeletes parancsnok panaszt tett határozatom ellen a közgyűlés előtt. ,Anton Szemjonovicsnak nem volt joga ellenőrizni a kijelentésemet — mondotta — én nem a fülébe súgtam ezt az ügyet, hanem jelentést tettem: vigyázzban, tisztelegve álltam előtte, az összes többi parancsnok jelenlétében; ilyen esetben, ha nem hisz a jelentésemnek, ne bízza rám az ügyeletet sem. Ha minden jelentésemet utólag lenyomozza, akkor mire való az egész ügyelet!' A közgyűlés úgy határozott, hogy Anton Szemjonovics helytelenül járt el, az ügyeletes parancsnok jelentését nem szabad ellenőrizni . . . Tíz éven át ez volt a törvény. Napközben akármit lehet mondani, de ami a jelentésben foglaltatik, az feltétlenül igaz; a parancsnok tisztelegve, felemelt kézzel mondja el a jelentést, tehát az csak a színtiszta igazat tartalmazhatja. És ha te igazán semmiben nem vagy hibás, akkor tekintsd magadban úgy a dolgot, hogy a parancsnok tévedett. S ez a szép hagyomány annyira beleivódott mindenkibe, hogy nagymértékben megkönnyítette a munkát. Elsősorban is, az ügyeletes parancsnok nem engedi meg magának, hogy hazudjék, mert tudja, hogy feltétlenül hisznek neki; másodszor meg nem kell időt és energiát fecsérelnie az ellenőrzésre. Előfordulhat, hogy az ügyeletes parancsnok csakugyan téved, de akkor meg a szerencsétlen vétkesnek tűrnie kell. Amikor egyszer az egyik komszomolista szóvá tette, hogy miféle szabály ez, meg kell szüntetni — ,mert hiszen én igazán nem késtem el a munkából, és az ügyeletes parancsnok azt jelentette, hogy tíz percet késtem . . / — akkor megmagyarázták neki: nézd, lehetséges, hogy neked van igazad, ... de minekünk és neked is a te igazadnál fontosabb a fegyelem és a bizalom az ügyeletes parancsnok iránt, és ezért áldozd fel az igazadat. Ha egyszer nekiállunk ellenőrizni mindent, amit az ügyeletes jelent, akkor az már nem ügyeletes, hanem lakáj, nekünk pedig ügyeletes parancsnokra van szükségünk." (Anton Szemjonovics Makarenko neveléselméleti művei, 1 930) 4. . . . Az eset előzményei szüretkor történtek, a téesz szőlejében. A szokásos termelési gyakorlat— szintén szokás szerint — délután a téesz borpincéjében folytatódott, ahová a vezetőség meghívta a tantestület hímnemű tagjait, főnökünkkel az élen. Az idén mindössze az volt az újdonság, hogy meghívásukkal megtiszteltek néhány — ifjabb évjáratú — kolleganőt is. Többek közt egy tavaly végzett francia szakos kislányt, aki főként a Mamikájáról nevezetes, mely Mamika tudvalevőleg tanszékvezető vagy micsoda a főiskolán, ám a lányát szerénységből és példamutatásból ide, falura küldte tanítani. Világmegváltónak a sárfészekbe. A kislány édesen mosolyog és naponta hetvenhétszer kijelenti, milyen ragyogóan érzi magát köztünk,egyszerű parasztok közt. Ami egyébként nem csoda, hiszen igazán mindent megteszünk, hogy a Mamika meg legyen velünk elégedve. Mellesleg megjegyzem; nem buta kislány, tulajdonképpen egész rendes is, csak hát egy kicsit buggyant. Hát ezt a kis kolléganőt addig kínálgatták a pincében, míg be nem rúgott, mint egy csacsi. Nem tudott felkelni az asztaltól. Állítólag másnap délben vitte haza autóval a főagronómus, a rossz nyelvek szerint nem is haza, hanem a sz-i detoxikáló intézetbe. De nemcsak ő ázott el, hanem a többiek is, igencsak. Mi, besavanyodott családanyák és elvirágzott aggszűzek, akik egész álló délután felügyeltünk ötszáz gyerekre, s 48
