Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - VALÓ VILÁG - Csalog Judit: Az igazság győzelme
CSALOG JUDIT AZ IGAZSÁG GYŐZELME I. — Asszonyom, ha elfogad tőlem egy baráti tanácsot . . . Hát én, kérem szépen, a világért sem javaslom önnek, hogy ezt a végzést megfellebbezze. No és még valamit, ha nem haragszik az őszinte szóért. Ne tessék fűnek-fának levelet írogatni, azt nem szeretik itt. Nézze — az ön ügye le van zárva. Ez lehet önre nézve sérelmes, rendben van, — de ebben az esetben is: tényekről van szó. Önnek tehát mint tényt kell a történteket akceptálnia. Értse meg, drága asszonyom, saját jól felfogott érdekében — ellenkező esetben ön csak további kellemetlenségeknek teszi ki magát. Az illetékeseknek az a benyomásuk, hogy ön — bocsásson meg — összeférhetetlen természetű satöbbi: ajánlatos akkor, hogy maga is igazolja és mintegy megerősítse ezt az amúgy is kedvezőtlen képet? Tessék elhinni, hogy nekem egészen más a véleményem, hiszen éppen ezért szeretnék segíteni önnek, amennyire lehet. De az igazság mégis az, és ezt tessék megígértem: az ön egész további sorsa, pályája, esetleges karrierje ugyanazoktól a személyektől függ, akik ön ellen ezt az eljárást lefolytatják és a szóban forgó határozatot hozták. Közvetve vagy közvetlenül, mindegy: tőlük, és ez a lényeg. Sajnálnám, ha megbántanám önt, de az igazság többet segít, nehéz helyzetben különösen többet segít, mint egy hamis illúzió. Márpedig az az igazság, hogy az ön ügyének konkrét részletei, a szú'kebb szakmai körökön kívül, senkit nem érdekelnek. Ön, asz- szonyom, egyébként emberileg teljesen érthető módon, kozmikus jelentőséget tulajdonít saját problémájának. Én azt is meg tudom érteni, ha valaki szubjektíve közügyként éli át és fogalmazza meg egyéni panaszait. Azon esetében még azt se mondanám, hogy alaptalanul. Mégis inkább azt javasolnám, hogy próbálja meg a helyzetét kissé reálisabban, nagyobb távlatból, józanabb szemmel megítélni. És ez esetben bizonyára meg fog győződni arról, hogy az önt ért személyes sérelmeknek koránt sincsen országos jelentőségük, következésképp gondokkal, közügyekkel túlterhelt, agyonhajszolt, felelős vezetők és egész intézmények mégsem foglalkozhatnak vég nélkül az ön egyéni panaszaival, mivel hogy nem ez a feladatuk. És ha folyvást ilyen igényekkel tetszik zaklatni őket, ne tessék haragudni, de így igaz: némi joggal neheztelnek meg önre. (Magánbeszélgetés 196 . . . július 21. 2. — Mondok még valamit. Az sem mindegy, hogy a történtek bolygatása hogy hat a közösségre. A kedélyek nagy nehezen lecsillapodtak, és akkor mindent újra kavarjanak fel, egyetlen ember kívánságára? Arról nem is beszélek, hogy vezető állású személyek és fontos közintézmények és hivatalok lejáratása Magyarországon valóságos nemzeti sport. A demegógia minden lehetőséget megragad, hogy a helyzettel visszaéljen. Pontosan ez kell: egy ilyen ügy, s a legfelelőtlenebb szájaskodók máris hordón illegnek, mint a megsértett igazság szószólói. Nem tudom, ez a Nóra hová tette az ítélőképességét. Egy kommunistától mást vár az ember, éretteb, önzetlenebb viselkedést. Égy- szerűen nem értem ezt az egész históriát. Én még azt is el tudom képzelni: nem lehetetlen, hogy az ügyében igazságtalan,vagy mondjuk így: elfogult döntés született. Van ilyen. Én persze nem tudom, fogalmam 47
