Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Szokolay Zoltán: Hátradobva (vers)
SZOKOLAY ZOLTÁN HÁTRADOBVA Nyitvahagytad a gáz lázrózsáit, szédülések az izmokban, évszakokban, tócsára ereszkedő bankók az utcán, és mégis naponta visszafordulok, nyitvahagyott arcodon át kezem másáig mászik a kezem. Most őzt akarom, hogy aludj, öntudatlanul összegömbölyödj, kávé boruljon naptárodra, soha ne ürítsd ki a hamutartót, hátad tükre lett tükröm háta és levedletté foncsorát. Kifut majd egy vonat, kifut majd a tej, hiába integetsz a számládért, sűrűdő homályban hasztalan hadonászol, nem tudsz elmenni, magadból kifutsz, jegyet se váltasz, fölmondják majd utolsó albérletedet. Tárgyak zsibongása elcsitul aztán, majd lárva leszel, küszöbökben hallgatsz, majd már csak gyereket akarsz, már azt se, mondataid végét, majd mindig hagymát vágsz, ríkató időt. NAGY ISTVÁN: PATAK MELLETT (1917)
