Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 12. szám - Tarján Tamás - Reményi József Tamás: "Forrázó" paródiasorozat: Egünk hajlata (A Meteorológia Tanácskozás Vitaanyaga, 1979)
EGÜNK HAJLATA A Meteorológiai Tanácskozás Vitaanyaga, 1979 Ideális tanácskozóidőben került sor, Isten szabad ege alatt, a nagy érdeklődéssel várt időjárási konferenciára. A megyei szervek — kiváló metaforikus érzékről téve tanúbizonyságot — 26 méter átmérőjű malomkerekasztalról gondoskodtak; rönköt, nyerget, sámlit, puffot, szögesdeszkát és -drótot a résztvevők hoztak magukkal. Kedves gesztusként valamennyi meghívott befőttesüveget kapott ajándékba, benne időjós békával; valamint egy nyak- haakasztható kötelet. Rajta szélzsák (ún. le-zsák), uráli „honnan fúj a szél”- motívumokkal díszítve. A referátumokat és felszólalásokat magnófelvétel alapján közöljük; az élőszóban elhangzott előadásokon — a szokásos gyakorlat szerint — annyit sem változtattunk, amennyit a nyomtatott szöveg feltétlenül megkíván, csupán oldalanként hat sajtóhibával dúsítottuk. Összeállításunkat gazdagítják azok az írásban érkezett hozzászólások, amelyeket szerzőik — Baka István, Hernádi Gyula, Tamás Menyhért és Tan- dori Dezső — postán küldtek meg szerkesztőségünk címére. A vitaanyagot szociofotók színesítik. Sajnos, a Pintér Lajost ábrázoló felvételekből csak 17 darab állt rendelkezésünkre, ezért olvasóink szíves elnézését kérjük. Az összeállítást [ki jkészítette: PINTÉR LAJOS TORIJAI ZÁDOR Nagyon óvatosan kezdem, mert ha van a filozófiának olyan területe, ahol a lehető legindokoltabb a körültekintő meditáció, akkor az időjárás az. Érthető, hiszen a meteorofilozófiai kérdéseket mindenki a saját bőrén tapasztalja. Be kell vallanunk, hogy a marxista társadalomelméletnek is van még bőven pótolnivalója: eddig nem sikerült szillogisztikusan levezetni az égiháborút, hogy legyen belőle végleg földibéke. Máshonnan véve szemügyre a tárgyat: az időjárás a legáltalánosabb igény- rendszer. Csakhogy! Osztályszerűen megoszlanak az érdekközösségek. A hóembert építő gyerek és az alkalmi hólapátoló egyaránt hóhullásért fohászkodik, a hócsizmagyáraknak viszont —- még kezdetleges termelőstruktúránkban, sajátos paradoxonként — éppen a száraz tél az érdekük. S ne higgyük, hogy a tél antagonizmusa a tavaszban feltétlenül összebékül, noha kétségtelenül itt jelentkezik legerősebben az időjárás demokratizmusa. A vallást említettem. Okkal: meteorológia és vallás egymást föltételező tudatformák. Legszorosabb közösségben a manna láttatja őket. Végezetül a szintén idevágó, részletesebb taglalást érdemlő nemzeti kérdésről: épp az időjárástörténet bizonyítja ékesszólóan, hogy a kis népeknek is joguk van árvízhez, földrengéshez, villámcsapás gyújtotta tűzvészhez. 31
