Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 11. szám - MŰHELY - Pálfy G. István: A holnap sürgetője

be vésés. Azon az alapon is, amelyet Balogh Edgár említ parainesis-szerű rövid elmélkedéseket tartalmazó új kötetében, a Táj és nép ben: ,,A történelmetlen ember nem ember, csak biológiai állag, s utódaiban is csak akkor lesz emberré, ha társadalmi tudatát történelmileg alakítja ki, az emberi múltat sokszorozva újabb századoknak.” „Történelmet akarunk vállalni, de nem a semmiből jövünk, s az, amit hozunk, értékes hozzájárulás a közös építkezéshez.”

Miért hát — kérdezhetjük Nagy Pál Igaz Szó-beli kérdésével —, hogy a legfontosabb emlékiratok rendre elakadnak a negyvennégyes dátumnál? A válasz kísérlete már a miénk: onnantól ugyanis másfajta léptéke van a történelemnek, s ezért a történelemről való gondolkodásnak is más törvényei érvényesek. Az emlékezői őszinteségnek új, nagy lélegzetvételre van szüksége. Ki lenne alkalmasabb Balogh Edgárnál erre a próbatételre? A folytatásra, arra, hogy azok helyett is szóljon, akiknek a kezéből végleg kiesett már a toll. Nemcsak neki, magunknak is kívánjuk tehát, hogy még sokáig ne osztozzon — mint maga írja — „az öregek csendesedő sorsában”, ne feledje azt a „missziós mámort”, amely eddig lépteit igazította, a ezután se maradjon adós a válaszszák ha kérdezik.

Mostanában pedig leginkább maga az élet kérdez. ..