Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 11. szám - MŰHELY - Sándor György: Németh László görögségélménye
de Euripidész Médeiájához és Phaidrájához is. A Gyász — és az Iszony — többlete a nyilvánvaló írói fejlődésen túl: a görög hatás. A regény elemzése nem feladatunk, ezért itt nem lehet kibontani még a főbb szálakat sem. A hősnők általános egybevetésén kívül még egy lényeges tényt ki kell emelnünk. A Gyósz a lélektani realizmussal hozott új színt a magyar regényirodalomba. Erre a példát — amit aztán Proust és Joyce felerősített — a görög tragédiákban, elsősorban Szophoklész műveiben talált. A „hol magasztos, hol sötét, kérlelhetetlen női hősiesség” gondos, a rezdülésekre figyelő jellemábrázolásán túl a „kidolgozott redők alatt ott feszülő archaikum” vonzotta. A Gyászban a saját „lélekbefalazó büszkeségét, zordabb szépségideálját, a civilizációnk küszöbe alá húzó archaikum vágyát” örökítette meg. A Szophoklész-hatás vizsgálatakor kell megemlíteni egy másik Németh László- művet: a VII. Gergelyt. Ez az 1937-es dráma a magyar dráma irodalmat újította meg az antik — szophoklészi — bukva győző hős szerepeltetésével. E művet sem elemezhetjük, itt is csupán néhány párhuzam megemlítésére kell szorítkozni. A bukva győző hős mellett a szerkezet — az ötös tagolás — is megőriz valamit az antik hagyományból. VII. Gergely, hasonlóan a szophoklészi hősökhöz, nem önmagáért, hanem az egyházért (a vállalt „szerep” megvalósításáért, az eszméért; Antigoné esetében talán nem erőltetett párhuzam: az üdvösségügyért) cselekszik. IV. Henrik alakjában éppúgy a hatalommal való élés és visszaélés jelenik meg, mint Kreón vagy Aigiszthosz esetében; említsük meg végül a Gergely — Margit és az Elektra — Oresztész párhuzamot. Németh László görögségélményének harmadik nagy alakja: Hérodotosz. A görögökhöz is hagyománytalanságért forduló író számára Hérodotosz nem a történetírás atyja, hanem a történetírás gyermeke: „a görögök második Homérosza”. Hérodotosz kilenc könyve pusztán néhány száz oldal, hiszen Hérodotosz a görög elvnek megfelelően nemcsak a tények, hanem a mitikus lényeg felől is közelített a történelemhez. A tényeket a feljegyzésekben és az emlékezetben őrző történelemérzék benne találkozik. A tényeket „Hérodotosz is meg akarja jegyezni, de az ő élő, görög emlékezete másképp siet a megjegyzendő felé ... A mesét keresi benne, mesét igyekszik formálni belőle . . . Valóságos Ezeregyéjszaka az ő műve, a történetírás Ezeregyéjszakája, nem azért, mert olyan hazug mint az, hanem mert olyan igaz”. Hérodotosz rengeteg utazása során gyűjtötte a tények, tapasztalatok halmazát, de műve mégsem adathalmaz. Hérodotoszban a jelenkori tudományosság követendő példaképét mutatja be Németh László. Ez a görög: „egy tudománytól meg nem rontott tudós: a kis vonások és a nagy lényeg embere”. A görög kultúrát bejáró Németh Lászlót maga a görög nyelv sem hagyta érintetlenül. A legnagyobb örömmel és a legnagyobb reménytelenséggel tanult görög nyelvben is a görög élet teljességét találja. „A nyelvész összeszerkeszthet egy görög nyelvszokást, a görögök többet használtak.” Orvostörténeti tanulmánya tanúsága szerint a görög természettudományra — mint a kultúra szerves részére — is jellemzők az irodalomban és a művészetekben megállapítottak: „a görög tornásznép . . . szobrásznép ... a változatok népe . . . hajós nép .. . világosságra törő nép volt ... A hippokratészi orvostudományon a görögségnek mindezek a vonásai rajta vannak”. A görög orvostudomány könnyed, a változatokat és a beteg szervezetet tartja szem előtt, nem pedig a betegséget és a fogalmakat. ,,Hippokratész, a görög orvos eszmény marad, ha tanainak fölébe kerekedtünk is.” A Gyász megírása után fejeződik be a görögökkel való találkozás, a mohó, sorsformáló ismerkedés. A Tanú első számaiban ekkor jelennek meg a görögökről írott nagy tanulmányok. Már láttuk, mi volt e látszólag idilli kép mögött, amikor „vendég 60
