Forrás, 1979 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1979 / 10. szám - MŰHELY - Sturcz Zoltán: Móricz Zsigmond és a Sarló kapcsolata

Anton Strakával tárgyalt, aki jó ismerőse a magyar kultúrának; cseh és magyar festők tárlatcseréjét szeretnék megszervezni, a fordítást szorgalmazzák kölcsönös alapon. Móricz jószívvel és örömmel nyugtázza a liberális és rugalmas cseh kultúrszellem érdeklődését és udvariasságát, de igazán erősen a prágai magyar élet ragadja meg, annak is két ellentétes oldala: a diákélet és a hivatalos, politikai világ. Az előadás után a magyar követségre hívják vendégként, ahol a nagykövet óvja őt a prágai magyar „kommunista bandáktól”, és lenézően, lesajnálóan nyilatkozik a Móricznak oly annyira tetsző cseh kultúrszellemről; a követségi titkár már nyíltan a sarlósokat szidja, mint a „magyar szellemi élet megrontóit”. Móricz a gondokról beszél és a követség segítségét kéri: hozzanak létre Prágában magyar iskolát, egyesületeket; tartsanak fenn magyar vendéglőt. A válasz tapintatosan és finoman csomagolt elutasítás.

Móricz közben rendezi gondolatait, élményeit és Pozsonyba visszatérve levélben megfogalmazza, elküldi debreceni ismerősének, Kardosné Magos Olgának. Ebből a hosszú és szenvedélyes eszmei-politikai vallomásokkal telített levélből derül ki igazán, milyen mély hatást gyakorolt Móriczra a Sarló fiatalságával való találkozás feltüzelte és megerősítette őt ez az eszmecsere, belső vívódásainak és állásfoglalásának igazolását látja az ifjú nemzedékben. „Én erre már feleltem Magának: én nem vagyok otthon az egyik oldalon, — én a másik oldalon vagyok. Hogy ez mennyire igaz, most Prágában is beigazolódott. Mindjárt megmagyarázom. A szlovenszkói életnek igen érdekes területe az öregek és a fiatalok harca. Az öregek régimódi magyar imperialista gondolkodású jó magyar urak.” Móricz szemét nem fedi hályog, a köztársaság szelídebb légkörében meglátja a cseh imperializmus Janus-arcát is, erről is beszámol levelében. Éppen abban látja a fiatalok érdemét, hogy a nehézségek ellenére megállják a helyüket: „Megtanulták a nyelvet, és a nyelven a tudományokat, s mivel a cseh állam valóban különösen demokratikus, megtanulták a szociológiát, azt, hogy az ember élete nem egyéni, hanem társadalmi okoktól függ és azok folytán alakul. És elkezdtek gondolkozni. Kutatni! Vizsgálni kezdték a magyarság helyzetét. Szemináriumokat csináltak az önképzőkörök helyett és azokban részletes vizsgálat alá vetették az összes magyar problémákat.” Élményeit így foglalja össze a levélben: „Mondom magának Olga, én még soha ilyen végzetesen komoly vitát nem hallottam a magyarság dolgairól. Én az országgyűlésről mindig undorodással megyek ki, utálva a fölösleges szalmacsépléseket és itt égett az arcom és dobogott a szívem, hogy százötven diák úgy állott némán négy óra hosszig, mint egy nemzeti törvényszéken, ahol élet és a halál fölött döntenek. A magasztosságot éreztem!” A hivatalos politikusokról és a követségről így summázza véleményét: „Az ifjúság dolgában egy kérdés izgatja őket: a Sarlósok. Ugyanis a mai egyetemi ifjúság szociális és tudományos megmozdítását néhány kitűnő fiú indította meg, akik most Sarlósoknak nevezik magukat s e néven önálló egyesületet alakítottak.” Végül az ifjúság és az irodalom kapcsolatáról szól: „Az ifjúság elmondta, hogy Ady, Móricz és Szabó Dezső írásaiban találta meg az új magyar életszemléletet. 7—8 évvel ezelőttfelfedezték az én regényeimet, a Sáraranyt, a Fáklyát stb.;sabból szívtákmagukba az új szellemet. Mennyit szenvedtek miatta. Cseh és szlovák tanárok, de még a magyarok részéről is üldöztetést, elbuktatást,...” Móricz a továbbiakban leírja és elemzi azt, hogy erkölcsi győzelemnek tartja ezt a találkozást, boldog, hogy évekkel ezelőtt nem fogadta el a Kisfaludy Társaság újra visszahívó engedélyét; úgy érzi, most kárpótlást kapott szigorú és kemény szem beállásáért. Erőt adó optimizmus tölti el, többször leírja ezekben a napokban, hogy boldognak érzi magát, a sarlós ifjúságról és egyáltalán a szlovenszkói fiatalságról szuperlativuszokban nyilatkozik. A Pesti Napló 1930. nov. 20-i számában ilyen címmel ír élményeiről: „Találkoztam egy csodálatos magyar ifjúsággal” — és e találkozást „egyetlen és komoly örömnek ” tartja. Itthon egyelőre megint csend és hallgatás fogadja híradásait. December elején Debrecenben az összesereg61