Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 12. szám - MŰHELY - Katona Imre: Hallották-e hírét?… (Újonnan megjelent magyar nyelvű népköltési gyűjtemények Jugoszláviában)
össze újra és több más gyűjtőút után most határozottan a balladagyűjtés céljával kereste fel ismét szeretett Szlavóniáját. Ezúttal 21 balladatípusnak 45 változatát szedte össze; ez a szám azonban meglepően kevés. Bár a Goray-féle gyűjtésből is kiegészítette antológiáját, mégis jó néhány közismert betyárballada (Bogár Imre, Csali Pista stb.) és egyéb típus is teljesen hiányzik! A ßerze Nagy János-féle baranyai és a mai jugoszláviai balladakiadványokból is lehetne még tucatnyi olyan típust idézni, melyek (egy része) minden bizonnyal Szlavóniában is meglelhető, mint ahogy Lábadi Károly a fent említett típusokat meg‘is találta. Garayt is jobban ki lehetett volna aknáznia. De most ne erről essék szó, hanem inkább a többletnek örvendezzünk! így gyűjtőnknek sikerült rögzítenie a Sobn'-balládákat, sőt szép Fehér László változatot is, ezeket mi a Szlavóniától északabbra fekvő Dróvoszögben már nem találtuk! A balladák szövegét Matijevics Lajos, a dallamokat pedig Horvát Valéria segítette lejegyezni, a tipologizálás pedig Vargyas Lajos megkérdezésével történt. így az eddig legkorszerűbb jugoszláviai magyar balladagyűjteményt kapjuk kézbe, melynek inkább teljességét, mintsem szakszerűségét kérhetjük számon. E balladákat szerzőnk nem veti ugyan össze más megfelelő típusokkal, annál több finom részletet említ e műfajcsoport életére vonatkozóan. Megtudjuk pl., hogy az énekeseknek itt még csak a fele nő, tehát az a folyamat, amelyet Gombosnál említettünk, Szlavóniá ban még csak félúton van. Míg egyebütt a balladák és a dalok előadási módja alig tér el ( mindkettőt többnyire kórusban, élénk gesztusokkal kísérve éneklik), itt mindig szólóban, magas fejhangon hangzanak el és az énekes olykor lehunyt szemmel, merev tartással, főként szövegi és érzelmi hatásra törekedve rögtönöz, ami tragikus végű történeteknél nem is marad el, többen csendben még szipognak is. Régi epikus hagyományok előadói emlékei maradtak meg Szlavóniában. Szerzőnk arra is kitér, hogyan, hol és kitől tanulták e balladákat, és az idegenből bekerült epikus történetkék itteni sorsát is nyomon követi: szegmentumokra (tömbökre) bontva vizsgálja, elemzi szövegeit. Az egész kötetet kitűnő képek kísérik, de nemcsak vizuális, hanem verbális énekes-portrékat is kapunk. A szerző tehát elérte célját: sikerrel bizonyította, hogy a jugoszláviai magyar népballadák nemcsak „silány utánzatai” (ezt egy általa meg nem nevezett magyarországi „szak”-ember [?] állapította meg) a magyarországiaknak, hanem önmagukban is értékes, önérvényű alkotások. Ahogy mondani szokás: végül, de nem utolsósorban essék szó Burány Béla nagy, reprezentatív epikus énekgyűjteményéről, mely Hallották-e hírét?... Pásztordalok, rabénekek, balladák címmel jelent meg 1977-ben, az újvidéki Fórum immár közismert Hagyományaink c., zöld borítólapos sorozatának 8. köteteként. Reprezentatív szót használtunk, valóban: 208 balladaféle kerül itt közlésre; szorgos gyűjtőnk a dalokat külön, önálló kötetben fogja közzétenni. Ismerve munkabírását, igényességét és megbízhatóságát, erre mihamar sor is fog kerülni. Burány Béla „eredetileg” orvos volt, akinek „hobbija” a népzenegyűjtés, ebből a szenvedélyből egy-két évtized alatt szakmai tudás lett, és ma már nincs senki, aki eredményes szorgalmával versenyezni tudna Jugoszláviában. Több kisebb antológia és néhány tanulmány után került sor ennek a műnek a kiadására, melynek értéke kétszeres: majdnem ugyanazon a Tisza menti területen mozog, ahol valamikor Kálmány Lajos is gyűjtött! A legszebb és legélvezetesebb szellemi csemege volt Burány Béla számára is, mint írja, adatainak a Kálmány-féle gyűjtésekkel való összevetése. Nyugodtan és örömmel mondhatjuk, hogy Burány Béla Kálmány Lajosnak méltó utódja, aki Paksa Katalin és a mi Tóth Ferenccel végzett temesközi gyűjtésünk után — és attól függetlenül is — rengeteg új adatot talált! Két évtized alatt 27 helységben száz és száz alkotást jegyzett le. Nagy segítségére volt az 1971—1973 között Zentán rendezett népdalvetélkedő, 82
