Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - MŰHELY - Zimonyi Zoltán: Németh László önéletírása
szerű, félig valóság, félig irodalmi műfajok, a RAPP-ista irodalomfelfogás, a Neue Sachlichkeit költői eszménye, a riportmú'faj megújulása jelzi ezt — többek között — ez időben. A második világháború után pedig az újra eláradó memoárirodalom (Chur- chilM953-ban irodalmi Nobel-díjat kap „mesteri történeti és életrajzi műveiért”), a ténydráma, riportregény, dokumentumjáték bizonyítja, hogy a XX. század irodalomszemléletében az ún. „valóságirodalom” is helyet kapott, jelentősen tágult az irodalom valóságfogalma. Magyarországon — e világjelenséggel egyidőben — több olyan irodalmi irányzat is jelentkezik, amely nagyon erősen kitágítja az irodalom valóságfogalmát. Ezek egyike az ún. népi irodalom. Alkotóira, származásuktól függetlenül (s itt a legerősebb például az értelmiségi Németh László érintkezési pontja e csoporttal) az jellemző, hogy élet és esztétikum, mű és valóság sokszor bonyolult, áttételes kapcsolatát rövidebbre zárják, az „emberség és szó közt” a legrövidebb utat keresik. Irodalomszemléletük az alkotást, a művet alárendeli ideologikus szándékoknak, a társadalmi jelenlét és hatás elevenebb, közvetlenebb változatára törekszenek. Világképüknek és világnézetüknek megfelelő egységes képet akarnak adni a múltról, a mai valóságról, társadalomról, egyénről; ezért a hagyományos műfajok mellett (nemegyszer azok rovására) más szakágak (irodalomtörténet, történetírás) műfajait irodalmasítják el, kialakítják az irodalomtörténeti és történelmi esszét (Féja Géza: Dózsa György, Régi magyarság stb., Illyés Gyula: Petőfi, Németh László: Széchenyi, Berzsenyi, Darvas: A törökverő stb.). Az addig szaktudományi szociográfiát is irodalmi műfajjá avatják. E mozgalommal függ össze az egykori kéziratos emlékirat irodalom újbóli „fölfedezése”. E csoport majd minden tagja maga is megírja az önéletrajzát; mi több: egy részük szociografikus érvénnyel. Ezzel a társadalomrajz egyik új lehetőségét teremtették meg: az életrajzból kinövő szociográfiát. Erre az autobiográfia kitűnően alkalmas is, hisz az írói önéletrajzok többsége (s jellemzőbbje, emlékezetesebbje) nem memoárszerűen idézi fel a pályaképet, hanem főként a gyermekkor ábrázolására szorítkozik, oly tájakon marad meg, ahol még nem annyira a történet főalakja — maga az író — az érdekes, hanem azok az impulzusok, amelyek a személyiségét kialakították. így ezek az önéletírások, miközben a gyermek és ifjúkort — lényegében egy fejlődésregény ívét és szerkesztettségét megismétlő formában — végigkísérik, a kort, a környezetet ábrázolják elsősorban. A népi írók egy részének a kezében azonban még természetesebben válik az önéletírás szociográfiává. Hisz az az új élményvilág, amelyet az irodalomba hoznak, nem más, mint a gyermekkori, otthoni (szociális- és osztály-) élmények. Azt a paraszti mélyréteget, a nemzet alatti Magyarországot, amit föl szeretnének fedezni az irodalom számára: a személyes sorsukban hordozzák. Ennek megvallása a legtermészetesebben kínálja a társadalom rajz lehetőségét is. így születik meg az irodalmi szociográfia empirikusabb válfaja (Viharsarok, Magyar tanyák, Futóhomok stb.) mellett az „életrajzi” (Puszták népe, Egy parasztcsalád története, Számadás). Az önéletrajz egyébként is az egyik legalkalmasabb eszköz az „emberség és szó közt” a legrövidebb utat kereső irodalomszemlélet érvényesítésére. Veres Péter a Számadás bevezetőjében magyarázza, hogy miért is kezdi az írói pályát önéletrajzzal: „Mi értelme van 20—30 kötetben kerülgetni, köntörfalazni, rejtőzni, bújkálni, ha egyszer a cél csak az, hogy önmagamat megmutassam a világnak. Mert végül is ez a 20—30 kötetben kevésbé sikerül. A sok hős, a sok átélt helyzet és szerep összezavarja a közönség — az olvasók — tudatát az íróról.” Irodalomfelfogásában a hatni képes, önalakító, gondolkodásra serkentő — lényegében tehát az igazi — irodalom valóságirodalommal való azonosításával találkozunk. Ez az irodalomszemlélet értelemszerűen átrendezi a művek megszokott sorrendiségét: az életrajz (me'yet a pálya végefelé, visszatekintésül szokás megírni) elöljáróbb lesz, 68
