Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - VALÓ VILÁG - Székelyhidi Ágoston: Rudak versengése (Vagy: mitől korszerű a sport!)
zás alapította a csapatot... De hát Beckenbauer már a múltban is sok hajlandóságot mutatott, hogy hírnevét futballcipők, tréningruhák, más sportszerek eladására kamatoztassa. Most joggal vetik szemére, hová lett fennen hirdetett német nacionalizmusa, melyet. . . néhány millió márkáért áruba bocsátott.” Mindkét történetben a dobogóról a színpadra vezetett az út. Valóságos és jelképes színpadra. Olyan helyzetbe, ahol az ember nem önmagával, hanem egy szereppel azonos. Miért és hogyan vállalta, kinek-kinek személyes ügye. Társadalmi érdekűvé, általánosabb jelentőségűvé olyanformán válik, ha emberi értékek megtestesülését látjuk benne; megtestesülését, viszonyát, sorsát. Olyan értékek megteremtését és hasznosítását, amelyek az ember előrehaladásában alakító hatást fejtenek ki. Most már az a kérdés, hogy ezek az értékek mennyire tisztán jelentkeznek, továbbá, hatásukat mennyire akadálytalanul gyakorolhatják. Legyünk kételkedőbbek azonban. Tegyük csak föltételes módba az igéket: jelentkezhetnének, fejthetnének ki, gyakorolhatnának. Az utak ugyanis éppen ezen a ponton válnak el véglegesen és végletesen. Följebb csupán az egyik utat vázoltam. A tévését, a méltatlant. Ahol a sportban jelentkező érték az emberi érték visszaszorítása, csonkítása, tagadása árán születik meg. Ezáltal a testi teljesítmény, a versenybeli siker is alacsonyabb értékűvé süllyed óhatatlanul. Önmagát is tagadva. Azaz félig-meddig kitagadva a társadalmi kölcsönösségből, abból, hogy folytatható legyen, hogy beépülhessen az emberi életbe. Ez a beépülés egyébként még az alkalmas, természetes érték esetében is akadályba ütköz- hetik. Láttuk, ütközik is. Habár az emberi teljességhez volna köze, csupán a részt kénytelen szolgálni, kiszolgálni. Kevesebbet használ, mint amennyire igazi gazdagságából futná. Biztos, hogy a sport korszerűsége nem ebben áll. Ott ugyanis a mértékeket az emberi teljesség kibontakozása és kibontakoztatása szabja meg. Közelebbről az, hogy minden teljesítményt mint a teljes ember teljesítményét nézzük, mérjük, fejlesztjük. Legkivált a legjobbakét. Hiszen bennük figyelhetjük és csodálhatjuk a lehetséges teljesítmények mintáit, példáit. Kedvcsináló, nekirugaszkodásra biztató ihletéit. Éppen ezért kell, kellene elérhetővé és követhetővé tenni őket. Nem az abszolutizálás, hanem a természetes fejlődés, fejlesztés törvénye szerint. Túl a versenyek, a bemutatók alkalmain: a tömegsport vérkeringésébe ömlesztve. Csak ebben a hatalmas, újuló és bővülő, eleven áramlásban lehetnek minden emberé, így minden ízükben emberivé a sport teljesítményei. Termékenyítő, gyorsító hatásuk így szélesebb teret nyithat a kiemelkedő képességek fölismerése, fölkarolása előtt is. Hibátlanabbá működtetve a természetes egyensúlyt és kölcsönösséget. Ez teheti, tehetné igazán korszerűvé a sportot. És innen nézve az eszközök, gépek, kísérletek és kísérleti módszerek alkalmazása és hasznosítása a járulék helyét foglalhatja el csupán. Igaz, a nélkülözhetetlen járulék helyét. (1977. szeptember) 66