Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - Páskándi Géza: Hangutánzó (vers)
E játékban megmoccannak az eltemetettek A hajdani „Terv" „Cél" fölragyogó „Ideál" Itt kicsinyben térdre kényszerítetted Azt ami nagyban a porba alázott Nem tudtál vívni a szükségszerű ellen A véletlent hívod most támaszodul Nem segített sem földi sem égi Erő és Törvény és Hatalom Hát csal most tündéri Valószínűség Esetlegesség „hajnali pírja" S így moccan meg benned a Nagy Tehetetlen A lusta erő ha int a „Csoda" Itt gyorsan győzöl és sebesen veszítesz S máris újra tiéd a „Remény" Hisz nincs időd végtelen várakozásra Ha ennyire „véges az emberi pálya" Ó e játék az isteni sors kihívása Itt még Zrínyiként kirohansz legutolszor Szemfogadon a győztes közérzete villog S körötted mégsem „piroslik a vér" Taktikázol a harcod utánzód Mégsem fényit zord bíró felelősség Kicsi a tét lehet bár púpos a pénz is S még ha meg is sínyli a vesztes Történelmen kívüli tét ez Nem partner többé Idő és emberi mozgás Világhelyzet sem — pályák partjára szorulsz S mint siheder amidőn saját teste iránt nyúl Egy asszonyt képzel pompás telivért Ujjai hegyén úgy hiszed el te Igaz nyerésnek mit nyújt a szerencse Ó komor szomorú férfiú-testvér Nem látod hogy hív az az asszony Nem a Kerékkel de hús vér függönye libben Ingje lehull súllyal rendül a keble Még a párna is hogy' piheg ottan Ne késlekedj te gyáva zúdulj rá! III. A szétválasztás technikája (Saját hangon) Én a Túllicity-ben élek (Jól sejtitek e fogalom a túllicitálás ferdülete) Időnként kifejtem a tökéletes rendőr fogalmát Ennek lényegét a szétválasztás technikájában látom Tehát a verekedőkre bizonyos — mondjuk három méter —
