Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 11. szám - Páskándi Géza: Hangutánzó (vers)
PÁSKÁNDI GÉZA HANGUTÁNZÓ I. Támadó suttogások (Petőfi-hang-utánzás) Alig győztem le az üvöltést, szórtam világgá hamvait. . . Nem tudtam, hogy por-Próteuszként a suttogásban föltámadnak. Alig gyűrtem le a parancsot, a fémek vezényszavait... Honnan tudhattam, hogy megőrzi kis kacsintás, az összenézés. Szótárainkat összetépném, takarékosság így okít.. . Mihaszna kincs! A hanglejtésre, csak erre tanítsd gyermeked: hogy mást jelent a „jó", a „rossz" is, ha másként ejted hangjait. . . Hát szótárat a suttogásnak! És cédulázd a sziszegést! Ábécé-rendbe a kacsintást, de még a némaságot is ... Összenézésből kis-szótárat, jusson IßUSZ-nak, nyárra is. * Új anyanyelvem időszerű, alkotok akadémiát. Alapkövét — ímé — leraktam, mint ama Gróf, szólj hát vivát! S ki azt hiszi, nem béke-vers ez, nagyot téved: ez béke-vers, hisz suttogó agresszivitás sírkoszorúmon is zizeg! És bocsánat az olvasótól, hogy kezdtem kissé rímtelen, s végül rímekbe fúlt e vers is, akárhogy is, de kénytelen. Meg tudtam volna írni másképp, gondos zenével, kőbe is, de agyag-táblát áhítottam, hogy megfejtsétek jeleit. És szín őrzi: az irigy-sárga, a szinte-némák sziszegik . .. „Kevés szóból ért..." — rendben volna, de ily kevésből? Ez nevetség. II. Szerencsejáték — hajdani lanton (Kant szerint csak a hang- és gondolatjáték esztétikai minőségű: lásd a zenét és a nevetést. Spencer és Sully szerint a játék a „komoly élet” utánzása. Szerintünk a játék is komoly élet, ha a komoly élet helyett élik. Néha persze afféle tréning, edzés, előkészület az igazi mérkőzésre.) Ó mióta is nem emeltem a makk ászt S nem forgattam szerencsekereket Férf ias vagy férf iatlan e játék Egyik sem de főként férfiak szeretik S az érett kor küszöbén vagy után különösképp Utolsó vonat végső esély távlat-kényszer ez a játék Midőn „elhessentek az ifjúi álmok" És nincs többé másra várakozás De naponta feledni muszáj a halált 18
