Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 1. szám - MŰHELY - Katona Imre: Egyfiatal néprajzi kutató pályaképe (Kósa László munkássága)
KATONA IMRE EGY FIATAL NÉPRAJZI KUTATÓ PÁLYAKÉPE Kosa László munkássága Jóleső érzés látni, hogy szemünk előtt és részben munkánk eredményeképpen is nőtt fel a 30 év körüli néprajzi kutatók tehetséges nemzedéke, soraikból tucatnyi nevet lehetne említeni, de közülük most eggyel foglalkozunk. Fiatal kutatónk nevét együtt emlegetik az idősebbekével, leszűrt írásaiból ki sem derülne a kora, ha szinte mindenki személyesen is nem ismerné őt. Kosa László rendszerünk neveltje, egy konszolidációs szakasz minden előnyét élvezte és hasznosíthatta, sőt a néprajz iránti megújult érdeklődés előestéjén választotta ezt a szakmát, tehát az objektív körülményekkel nem volt semmi baj! Pályája töretlenül ível felfelé: az Akadémiai Néprajzi Kutatócsoport egyik legtevékenyebb tagja, és amikor e sorokat írom, már a kandidátusi fokozatért pályázik. Nem kétséges, hogy el is éri. Hasonló kedvező feltételek voltak adva kortársai többségének is, mégis alig egy- kettő futott fel ilyen meredek pályát, Kosa Lászlónál tehát a szubjektív feltételek is maximálisan adottak: céltudatos szorgalom, kiterjedt és széles körű publikációs és tudománypolitikai tevékenység, a társtudományokban és a szépirodalomban valón nagyfokú jártasság, az íróasztali, levéltári, múzeumi, könyvtári munka mellett a fáradhatatlan terepjárás és még sok más vonás is jellemzi, melyek együttesen biztosították a nem mindennapi pályakezdést és folytatását. A fiatal Kosát máris több könyves szerzőként tarthatjuk számon ; egyedül vagy társszerzőkkel önálló művet írt Herman Ottóról, a magyar népi kultúráról, a tájakról és népcsoportokról és legutóbb néphagyományunk történeti rétegeiről. (Ezekre alább még visszatérünk.) Ilyen vállalkozásba eleddig rendszerint csak olyan kutatók kezdtek, akik életművük betetőzéséül próbáltak válaszolni a legnehezebb kérdésekre. Már e négy könyv egymagában is elegendő lenne szerzője méltatásához, de tudomásom szerint ezeken kívül még mintegy 150 publikációt tartalmaz: ezek között arányosan szerepelnek szakmai és tudománynépszerűsítő, ill elemező és leíró (ismertető) jellegűek. Jellemzője a témagazdaság és ezen belül a súlypontozás is: tárgyakról vagy kisebb jelentőségű néprajzi kérdésekről alig publikált, ellenben annál több az átfogó, sokszor ún. rázós kérdésekről írott elméleti, történeti elemzés és összefoglalás. Még számtalan könyvismertetése is úgy jellemezhető, hogy csaknem minden jelentős, előremutató és szakmailag kifogástalan munka felkeltette figyelmét, főként amelyek érdeklődési vonalába is estek. Kosa László eddigi érdeklődési köre jól körvonalazható: elsősorban a népkultúra nagy, részben még megválaszolatlan vagy kidolgozatlan kérdései érdeklik, de nem annyira az időtől-tértől-néptől elvonatkoztatott általánosítás síkján, mint inkább korról korra történő konkrét megvalósulásában, ill. kifejletében. „Régi” és kedveit kérdésköre pl. a népcsoportok, tájak történeti-társadalmi szempontú jellemzése, ezekkel mindhárom említett könyvében foglalkozik, természetesen más és más terjedelemben és szempontok szerint. Épp e kérdésben való tájékozódás kíván talán legtöbb oldalú ismeretet a magyar néprajzon és társtudományain belül. Hasonlóan kedvelt, évről évre tovább épített, bár ma még nem teljesen kimunkált témája a paraszti tudat alakulásának vizsgálata. A valamikori szabadalmasok, a kötött és 80
