Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - MŰVÉSZET - Buda Ferenc: Dolgoznék veletek együtt…

Támaszkodjék a népművészet formakincsére és képalkotó logikájára — és készüljön sorozatgyártásban. Aki nem érzi ebben a párosításban az alapvető ellentmondást, annak . . . nos, annak eléggé furcsa fogalmai lehetnek a népművészetről.

Az ellentmondás feloldása természetesen ezúttal is csak úgy sikerülhet, he leásunk a népi motívumépítkezések alegységeiig, ami négyzetraszteres komponálásmód esetén például egy ,,ige” (a keresztszemes hímzések egy öltés-keresztje) lehet, és ebből aztán gyárthatunk sorozatban amennyit csak akarunk, a belőle majdan felépülő mű szerves karakterének sérelme nélkül. Talán mondanom sem kell, akik ezt az utat járták, szigorú megrovásban részesültek — honnan? kik-mik részéről? Felülről — hajlanánk a feltételezésre, ha csupán a publikációs fórumot vennénk figyelembe (Népszabadság, 1976. november 12., illetve ugyanott 1978. január 8.). Igencsak mélyről — kell viszont szomorúan megállapítanunk, ha a „dorgálások” mögött kitapintható tudás-fedezetet és problémaérzékenységet is számításba vesszük. 0

Hát, ami a gordiusi csomót illeti . . . meg a kardot. . . Bizony, ideje lenne komolyra fordítani a szót. Mert addig nehéz, nagyon nehéz, sőt — mondjuk ki végre kereken! — felelőtlenség röffel méricskélni az egyéni teljesítményeket.

BUDA FERENC

DOLGOZNÉK VELETEK EGYÜTT...*

Négyzetrácsok szigorúan egyhangú rendjéhez kapatott szemünk szomjazva áhítja a természetes formákat, alakzatokat. Lakónegyedeink sivársága közepeit tekintetünk az alig megfogant, csenevész fákba, a kerek mennyboltnak falak közé bevillanó parcelláján keresztülúszó felhőbe kapaszkodik, örül a véletlen megpillantott fehérlő nappali holdnak, sőt, jobb híján olykor egy lebontott háztömb törmelékein tenyésző vadkender, muhar, sósparéj vállamagasságig szökkenő bozótja láttán is — Balassi Bálint szép szavával élve — füremedetten pihen meg.

Félfüllel hallottam nemrég: komoly kísérletek folynak avégre, hogy a gömbölyű görögdinnye hagyományos — tehát: elavult, hasznavehetetlen — alakját praktikus megfontolásból a konyhasókristályéhoz közelítsék, ugyanis a hasáb- vagy kockaformájú test a hűtőszekrény rekeszeiben gazdaságosabb helykihasználással tárolható.

Egy ilyen apró, de elgondolkoztató valódi, avagy ál hír hallatán a játszi képzelet óhatatlanul látni véli dédunokáink hasábtermetű, kockafejű társadalmát, hiszen a hűtőszekrény s a lakótelepi dobozlakások közti eltérés különösebben merész képzettársítás nélkül, csupán a legegyszerűbb matematikai alapművelet segítségével is áthidalható. Swiftet, Franz Kafkát megszégyenítő rémálmainkban már-már a közkeletű fogalmak is átlényegülnek, s válik messzi jövendőbeli újszülött utódunk induló tiszta lapja kockás ívpapirossá.

Csakhogy: az élő szervezet, az eleven elme szervi vagy működésbeli károsodása nélkül bajosan idomítható a derékszögű vonalzó mentén szűkösen lehatárolt síkokhoz, terekhez. Szabadságra születvén, az egészséges lélek a napra figyel, kitörni igyekszik, s mivel nehezére esik művileg megszerkesztett sejtekbe: cellákba nyomorodnia, előbb- utóbb riadt tiltakozásba kezd a vinklivas egyeduralma ellen.

Elhangzott 1978. július 21-én, a Fiatalok Népművészeti Stúdiójának kecskeméti kiállítása alkalmából.

83