Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - MŰHELY - Gál István: Babits és az orosz irodalom

Mi úgy ünnepelhetjük Puskint, mintha a magunk költője volna. Költészete lelkűnknek egy részévé lett, akár valamelyik nagy magyar költőé. Ifjúságunk költője: akire emlékezni annyi, mint az ifjúságra, a tavaszra emlékezni ... Ilyen nekünk Puskin költészete. Mi nem az irodalomtörténet avult romantikusát látjuk a nagy orosz dalnokban, nem a byroni pesszimizmus képviselőjét. Számunkra otthonos ő és derűs.”

Az orosz irodalom magyarországi fogadtatásának krónikása, Lengyel Béla helyesen állapítja meg: „A korszak vezető polgári írójáról lévén szó, különös érdeklődésre tarthatnak számot Babits Mihály megnyilatkozásai az orosz irodalomról.” Ugyancsak ő írja: „Megragadó képeket találunk az orosz klasszikusok mély humanizmusáról, páratlan ábrázolóerejéről. Az örök emberi vonások, a lelki mélységek és költői szépségek hangoztatása mellett azonban szinte elsikkad a művek politikai tartalma, az orosz írók társadalmi felelősségtudata, az önkényuralom ellen, a haladásért vívott harca. . . Az orosz regény realizmusát nemcsak nagy eredménynek tartja, hanem olyan tendenciát is lát benne, amely a formák felbomlása felé vezet.” Babitsnak azonban a XX. századi irodalom iránt kevéssé volt meg az érdeklődése és rokonszenve, nemcsak az orosz irodalom esetében, hanem a nyugatiak iránt is. A világirodalom régi óriásai, Sophokles, Dante, Shakespeare, Goethe,akiknek magyar tolmácsa volt,a XIX.század, a romantika és a realizmus nagyjaival együtt álltak szívéhez legközelebb. Lengyel Béla helyesen hangsúlyozza, hogy Babits már az első világháború idején szembefordult az irracionalizmussal. A nácik könyvégetése és Thomas Mann náci üldöztetése ellen a spanyol polgárháború idején a demokrácia oldalán foglalt állást, a második világháború első éveiben, élete végén, nyilván Tolsztoj Háború és békéjének régi emlékeképpen is, Napóleon biztos végzetét jósolta Hitlernek.

Babitsot mindig izgatta a nemzeti realizmus problémája; Gogol így került közel hozzá: „Ukrán novellái első pillantásra úgy tűnhetnek föl, mint a nyugati romanticiz- mus édes gyermekei, a couleur locale iskolapéldái.. .A nagyon is éles és erős helyszín. . . megadta egy nemzeti realizmus lehetőségét. A Bulyba Tárász valóságos eposz, romantikus eposz, kozák eposz, ritmusos prózában, ősi népi ritmusok emléke zeng benne. Élessége és színessége a realitásé. Gogoly épp ilyen éles és színes, mikor közvetlen, modern, egész közeli realitást rajzol. S épp ilyen egzotikus. A Holt lelkek egy hatalmas regény. A felfedezett valóság misztikuma ez, a realizmus új misztikuma, amely hovatovább diadalmasan futja végig az emberi világ ösmeretlen, megvetett s irodalmi öntudatra még nem jutott területeit. A modern bürokrácia világa, a kishivatal- noké igazában nem kevésbé egzotikus, és nem is kevésbé rettenetes világ, mint a vad kozákoké! Gogoly ereje az, hogy ezt a világot, mikor feléje „fordítja a tükröt”, éppoly egzotikus „helyi” színekben tudja megrajzolni, mint azt a másikat, a „hősit”. Az oblo- movizmust egyenesen magyar nemzeti betegségnek tartotta, Goncsárovról ezt írja: „Ő már a mesétől is megszabadította az egyént... Az orosz lélek tragikumát írta, melynek az „oblomovizmus” szállóigéje lett. De az ember mindenütt egy, s Oblomov- ban a Pató Pálok nemzete is magára ismer. Még jobban magára ismer az oblomovkai nagy és nagyszerű ivás-evésekben ... A részletekben Goncsárov tökéletes művész; s minden látszat ellenére az egészben is. Igazi hatást érni a kompozíció hiányával: még raffináltabb komponálást jelent. És tudatosabb művészetet. . . Goncsárov aggodalmas művész, pepecselő, akár Flaubert.”

Szülőföldjén diákkorában Turgenyev könyveivel szeretett bolyongani, bár ő egyáltalán nem volt vadász, mint rokonai. A Vadász Iratai mégis egyik kedvenc könyve maradt. Igazában tiszta művész volt ő, s a Vadász Iratai sem iránymű.

„Halovány, méla tájrajzok, s éppoly finom és méla tájrajzai a lélek tájainak: ez az ő birodalma. A valóság melankóliája. «Pasztellképek», ahogy később mondták. Prózában talán ő az első, akit a «hangulat» írójának lehet nevezni. Még novelláinak kompozíciója

74