Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - MŰHELY - Gál István: Babits és az orosz irodalom
GÁL ISTVÁN BABITS ÉS AZ OROSZ IRODALOM Babitsról az irodalmi köztudatban öröklődik az a téves nézet, hogy csak a görög, a latin, az angol, a francia, és kisebb mértékben az olasz és a német irodalom iránt érdeklődött. A magyar-orosz irodalmi kapcsolatok kutatói egyáltalán nem, vagy csak alig foglalkoznak az orosz klasszikusokról alkotott nézeteivel. Kivétel Lengyel Béla, aki a kor legnagyobb magyar polgári írójaként fontosnak tartja véleményeit. Pedig Babits számos elejtett megjegyzése orosz írók felől való ismereteiről, azok rá gyakorolt hatásáról, magyar párhuzamaikról eredeti és maradandó szövegekben maradt fönn, van néhány kitűnő orosz íróportréja, maradt fönn kéziratban is előadása róluk, sőt európai irodalomtörténete is méltóan idézi az orosz klasszikusokat, igaz, hogy többnyire mozaikokra tördelve. Célzás sem történik azonban arra, hogy mint a Nyugat szerkesztője, mennyit tett ő az orosz irodalom és általában a modern orosz szellemiség ismertetéséért. 1916 és 1918 között Adyval együtt, 1919-ben egyedül, 1920-tól 25-ig Osváth-tal együtt volt a Nyugat aktív szerkesztője, 1929-től haláláig pedig ő volt felelős az esszé-részlegért és a kritikai rovatért — s ezalatt tömérdek értekezés, ismertetés, bírálat, folyóiratszemle foglalkozott az orosz forradalmi változások szellemi hátterével, az orosz irodalom régi és új áramlataival és szovjet írókkal. Kéziratban maradt egy-egy remek esszéje Puskinról és Dosztojevszkijről. (Adat van rá, hogy Tolsztojról is, de ennek szövege még nem került elő.) Németh László,aRádió kulturális szerkesztője korában Száz könyv sorozatot indított a világirodalom nagy könyveiről. Babits itt összegezte nézeteit kedvenc orosz klasz- szikusairól. Arcképek a nagy orosz realistákról s , Első orosz olvasmányai még diákkorába nyúlnak vissza. „Óriási hatással volt akkor rám a Raszkolnyikov” — írja. Shakespeare utáni olvasmánya még 18 éves kora előtt Turgenyev és Tolsztoj. Dosztojevszkij egész életében izgatta,a nyugati lélektani regény új alkotásait hozzá méregette. Állandó problémája azonban Tolsztoj volt. „A legnagyobb modern pacifista” — írta róla. Egyetemi hallgató korában Bodnár Zsigmond szemináriumában tanulmányt olvasott föl az orosz irodalomról. Egyetemista korának egyik nagyhatású, iskolán kívüli nevelője volt Schmitt Jenő, az anarchista próféta, Nietzsche és Tolsztoj követője. Szegeden Hegedűs Pál utóda lett, aki Tolsztoj Mi a művészet című munkáját fordította. Kedvelt olvasmánya Goncsárov Oblomovja: „valóban minden ízében magyar regénynek illenék be.” Egyik tanulmányában a magyar különcök figuráiban orosz regényalakokat fedez fel: „Emberképek egész sokasága rajzolódik lassan lelkem elé, nagyrészt ácsorgó, hibás körben forgó, célvesztett magyar életek, pazarolt erők. . . Mit találna itt egy magyar Turgenyev." 1937-ben a Puskin-emlékünnepélyen tartott beszédében mondta: „Mi magyarok abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy Puskin egyik legnagyobb és valósággal mézédes költeményét az Anyegint, tökéletes illúziót keltő fordításban olvashatjuk. Mi nemcsak egy nevet ünnepiünk Puskin ünnepén. Nem csupán egy idegen nemzet költőjét ünnepeljük, akinek nagyságáról legfeljebb közvetett sejtelmünk lehet; ünnepünk nemcsak az irodalomtörténeti tudat és a nemzetközi udvariasság ünnepe. 73
