Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - MŰHELY - Romsics Ignác: Az „őszirózsás” forradalom a Duna-Tisza közén

lis és radikális értelmiség a politikai demokráciáért és az ország tervezett ,,európaizálásáért” lelkesedett, a kispolgárok pedig a Berinkey- kormány kisipart és kiskereskedelmet támogatni akaró terveinek örültek. Áldozatvállalásra azonban — hasonlóan a birtokos parasztsághoz — ezek a rétegek sem voltak kaphatók. A polgári öltözékkel nem rendelkező tízezernyi leszerelt katona ruhaszükségletét a kormány térítés nélküli ruha- rekvirálás útján kívánta biztosítani. Az akció Duna—Tisza közi Iebonyolításához1918. decemberében fogtak. Kecskeméti fogadtatásáról a következőket jelentette a rekviráló bizottság: „... olyan hangulat uralkodik a lakosság között, hogy lehetetlen a ruharekvirálást megkezdeni. Előfordult, hogy egyes házaknál fegyverrel fogadtak bennünket, s azt kiabálták: »gyertek be, majd becsukjuk a kaput, s aztán majd ellátjuk a bajotokat, van fegyver, töltény elég«.” Másutt, például Kiskunfélegyházán ugyanilyen hatást váltott ki az akció megkezdése, ezért a kormány visszavonta rendeletét.

A birtokos parasztság, valamint a városi közép- és kispolgárság differenciáltságából, s ebből adódó érdekkülönbségeiből, valamint eltérő társadalmipolitikai hagyományaikból és kapcsolataikból következett, hogy egyik részük a kormányon levő koalíciós pártok, másik részük a politikai jobboldal érdekeivel és törekvéseivel is érintkező polgári pártok mögé sorakozott fel. A városi és falusi középrétegek legnagyobb részét a Károlyi-párt helyi szervezetei tömörítették. Már a forradalom előtt is a térség legszámottevőbb párt- szervezetei voltak, a forradalom győzelme után hatalmuk és befolyásuk érthetően tovább nőtt. Több településben, így például Abonyban, valamint a kalocsai járáshoz tartozó Gombolyagon és Részteleken új szervezetei alakultak a pártnak. A helyi vezetők a párt soraiba hívtak mindenkit, „aki nem akarja egyszerre, minden átmenet nélkül átformálni a társadalmi rendet, mindenkit, aki szívvel-lélekkel akarja az új, demokratikus eszmék teljes sikerre juttatását, úgy azonban, hogy az új rendre való átmenet ne okozzon az országnak károkat.” A körmönfont fogalmazás mögött a kormány és Károlyi reformprogramjához való ambivalens viszony, a párttagság különböző helyzetmegítélése és eltérő jövőképe húzódott meg, ami 1919 elejére Duna—Tisza közén is a Károlyi-párt szervezeteinek kettéválásához vezetett. A bel politikailag mérsékeltebb, s a nemzetiségi kérdésben „nacionalistább” rész Lovászy mögé zárkózott fel, s Nagykőrösön, és Kiskunhalason a Polgári Párt, Kiskunfélegyházán a Polgárszövetség helyi csoportjait szervezte meg. Felhívásaikban hangsúlyozták, hogy az élet-és vagyonbiztonság veszélybe került, hogy a „családi tűzhelyek a félelem és rettegés tanyái lettek”, s hogy Magyarország összeomlás előtt áll, s ezért a polgárságnak, a „munkaadóknak” egységesen kell fellépni a közelgő választásokon. A Polgári Pártot megszervező kiskunhalasi függetlenségiek márciusra visszatértek a Károlyi-pártba, s valószínűleg

ez történt Nagykőrösön is, mert a csoport további tevékenységéről egyáltalán nem írtak a helyi újságok. Március 21-ét csak a volt munkapárti politikus, Sallay János ügyvéd által megszervezett kiskunfélegyházi polgárszövetségi csoport érte meg, ezért azt hisszük, hogy ezek a szervezetek nem rendelkeztek számottevő tömegbefolyással. A többség Károlyi mögött állt. Kecskeméten és Cegléden sem a Polgári Pártnak, sem a Polgár- szövetségnek nem alakultak helyi csoportjai.

A birtokos parasztság jelentős része az Országos Kisgazda- és Földmívespártba lépett. A Duna—Tisza közi pártszervezetek egy részét a megyei középbirtokosság, ill. a Gazdasági Egyesület és a Gazdaszövetség megyei és helyi vezetői hívták életre még 1918 végén azzal a céllal, hogy a „gazdatársadalmat” közös politikai párton belül egyesítsék. Kifejezetten a Gazdasági Egyesület égisze alatt alakultak meg 1918. decemberében a párt kecskeméti és jászszentlászlói, s valamivel később valószínűleg a ceglédi.és Cegléd környéki szervezetei. A Földművespárt és a Kisgazdapárt január 7-i fúziója után a kalocsai, kiskőrösi, duna- vecsei, kunszentmiklósi és alsódabasi járásokban nagy számban alakuló szervezetek mögött részint szintén a gazdaszövetségi körök álltak, részint azonban Nagyatádi demokratikus törekvéseit vallotta magáénak a szervező gárda és a párttagság. Kiskunhalason, Kiskunfélegyházán és Nagykőrösön nem alakultak szervezetei az Országos Kisgazda- és Földmívespártnak. Ennek alapján valószínűnek tartjuk, hogy a ceglédi és kecskeméti agrárpárt társadalmi bázisa részben azonos volt a halasi, félegyházi és nagykőrösi polgári párti, ill. polgárszövetségi szervezetek bázisával. Említésre méltó, hogy a birtokos parasztság egy része egyik polgári pártba sem lépett, hanem hagyományos mentalitásának megfelelően kiváró álláspontra helyezkedett, s politikailag még mindig passzív maradt.

Az Országos Polgári Radikális Párttal rokon törekvéseket valló és hirdető baloldali polgári értelmiség csak Kiskunhalason alakított önálló pártot. Általában a Károlyi-pártba léptek, vagy mint pártonkívüliek azt támogatták. Néhányan, például Buday Dezső és a kiskunmajsai Günsber- ger Gyula a Szociáldemokrata Pártba kérték felvételüket.

A katolikus városi közép- és kispolgárság legvallásosabb része, nagyszámban nők, a Keresztényszociális Néppárt felé orientálódott. Párt- szervezetet azonban csak Kecskeméten tudtak alakítani, mert másutt, így például Kiskunfélegyházán és Kalocsán az időközben megsokszorozódott és rendkívül agilissá vált szociáldemokrata párttagság rendre szétzavarta zászlóbontó gyűléseiket. „. . . az úri osztály ott levő hölgy tagjai, akik már a régi rend visszaállítását óhajtották ott üdvözölni, az előkerülő záptojások hatása alatt a futásban kerestek menedéket” — jelentette például ezzel kapcsolatban a szociáldemokrata párttitkár Kalocsáról.

66