Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - MŰHELY - Romsics Ignác: Az „őszirózsás” forradalom a Duna-Tisza közén
dühe a kereskedők, részben a nyomorúságot okozó háborús intézkedések végrehajtói, a hadi- terménybiztosok, s különösen a hatalmukkal korábban nem ritkán visszaélő jegyzők ellen irányult. Utóbbiak jelentős része menekülni kényszerült: 1919. január 10-én a vármegye 45 jegyzői állása még mindig betöltetlen volt. A tüntetésekhez gyakran önkényes rekvirálások, fosztogatások társultak. A dunavecsei főszolgabíró jelentése szerint Dunapatajon 9, Dunavecsén 6, Solton, Dunaegyházán és Apostagon 2—2 üzlet készletét hordták szét az elégedetlenkedők. E tüntetések és tömegmegmozdulások kereskedő-ellenessége több településben — miként 1918. februárjában Kiskunfélegyházán — ezúttal is antiszemita köntösben jelentkezett, ill. azzal párosult. Nemesnádudvarról, Dunapatajról és Akasztóról egyaránt olyan jelentések futottak be, hogy az „intelligencia”, tehát a jegyző, pap, tanító, esetleg a kántor, orvos stb. mellett a hangulat elsősorban az „izraeliták” ellen irányult, ill., hogy fentiek mellett főleg őket inzultálták. De erre utal a dunavecsei főszolgabírónak az a „rendcsináló” karhatalmi alakulatokat kérő távirata is, amelyben szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a kiküldendő csapatok tisztjei „tiszta magyarok”, s ne zsidók legyenek. A térség nemzeti tanácsai november eleji legfontosabb és legsürgősebb feladatuknak e mozgalmak megfékezését tartották, melyre a kompromittálódott, s október végén, november elején fellazult közigazgatási, rendőrségi és csendőrségi apparátus képtelen volt. Ezért szervezték meg a nemzetőrségeket, ill. egy-két helységben (Ráckevén, Szigetszentmiklóson, Bátmonostoron) a polgárőrséget. November első napjaiban alakultak néhány főből, november közepén településenkénti számuk elérte az összlakosság 2—3%-át. Létszámuk falvakban 30—100 fő között, falusias mezővárosokban 200 fő körül mozgott. A kiskunfélegyházi nemzetőrség legmagasabb létszáma 645, a kecskemétié 1132 fő volt. A nemzetőrségek mindenütt hazatért katonákból alakultak. Néhol, például Nagykőrösön és Dunapatajon a tömeg- mozgalmak résztvevői is nemzetőrök lehettek, a legtöbb helyen, így például Kiskunfélegyházán azonban kifejezetten „polgári egyének” jelentkezését várták a tanácsok. Parancsnokaik is vagyonos, a frontról tisztként vagy tiszthelyettesként hazatért értelmiségiek, ill. gazdák lettek. A polgári demokratikus forradalom frissen alakult karhatalmi alakulatai eredményesen léptek fel az október végi, november eleji tömegmozgalommal szemben. A mezővárosokban és a falusias mezővárosokban már november 3—5-re megszűntek a zavargások, de az eldugott és nehezebben megközelíthető falvakból és tanyavilágból, Kiskőrös környékéről, Peszéradacsról, Hajósról, Sükösdről még november 5—7. között is lázongásról érkeztek hírek. Bár a kedélyek — amint erre jelentéseikben a főszolgabírók ismételten rámutattak — a későbbiekben sem nyugodtak le teljesen, a „rend” november közepére annyiban helyreállt, hogy a több száz embert mozgató tüntetések és felvonulások megszűntek, s legfeljebb a sűrű ablakbeverésekből, a jegyzőknek kézbesített fenyegető névtelen levelek gyakoriságából, s a különböző katonai és nemzetőri alakulatok egymás közötti fegyveres villongásaiból (Kis- kunmajsán november végén, Kalocsán december 8-án, Kiskőrösön február 18-án) lehetett arra következtetni, hogy az elmúlt négy évben a falvak lakossága is sokat változott, s hogy a tömeg- mozgalom lecsillapodása talán nem végleges. A nemzetőrségek felállítása és működtetése mellett a nemzeti tanácsok egyéb november eleji utasításai is a tömegmozgalmak lecsillapítását célozták. Helyesen határozva meg a lázongás jellegét, részint gondoskodtak a lakosság előtt népszerűtlen közigazgatási vezetők felelősségrevo- násáról, szükség esetén lemondatásukról, részint rövidtávú intézkedésekkel és tüneti kezelésként enyhíteni igyekeztek a szociális feszültségeken. Cegléden .......a közönség megnyugtatására a polgármester, valamint a közellátást és közrendet intéző tisztviselők, akik a régi rendszer rendeletéinek végrehajtásával a város közönsége egy részének rokonszenvét nem élvezik, beadták lemondásukat.” Abonyban, ahol erre nem voltak hajlandók, a Nemzeti Tanács végezte el a tisztogatást. A Kalocsai Nemzeti Tanács felemelte a fejkvótát, s az egész évi liszt- és gabonajárandóságot kiosztotta. Hasonló intézkedések történtek a legtöbb településben. A raktáron levő élelmiszerek kiosztásának általános elterjedtségét igazolja a megye Tanácsköztársaság alatti közgazda- sági vezetőjének alábbi megállapítása is: „Pest vármegye közélelmezése akkor ugrott ki a kerékvágásból, amikor az októberi forradalom volt. A jegyzők (és a nemzeti tanácsok — R. I.) úgy akarták a népet lecsendesíteni, hogy a községek rendelkezésére álló gabonamennyiséget, lisztet és az egész élelmiszert aug. 15-ig kiosztották.” Céljaik realizálása érdekében nem riadtak vissza a tanácsok olyan utólag jogtalannak minősített intézkedésektől sem, mint a vasúton szállított élelmiszerek és egyéb közszükségleti cikkek lefoglalása. Ezt tették például Kecskeméten, Kiskunfélegyházán, Nagykőrösön, Örkényen és Solt- vadkerten. A Soltvadkerti Nemzeti Tanács magyarázkodó mondatai az élet-, tulajdon- és vagyonbiztonságot egyébként fontosnak tartó tanácsok elhatározó motívumaira mutatnak rá: .......a gőzmalom szénhiány miatt a lakosságot liszttel ellátni nem volt képes. A lakosság emiatt zúgolódott és esetleges zavargás megelőztessék, a község elöljárósága [. . .] egy kocsi szenet [. . .] lefoglalt.” A Magyar Nemzeti Tanács, az új kormány és a megyei közigazgatás vezetői a tömegmozgalmak lecsillapodásával párhuzamosan egyre inkább arra törekedtek, hogy a nemzeti tanácsok közigazgatási hatalmát megszüntessék. A kormány november közepétől a — jóllehet ideiglenes jelleggel — ismét működni kezdő régi közigazgatási apparátusra támaszkodott. Ez elsősorban azokban 61
