Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Diósi Pál: Páros interjú

beszélgetés óta nem láttam, egy jó három hónap eltelt azóta, hát, aztán akkor megint találkoztunk, beszélgettünk erről-arról. Hogy vagy, jól vagy, szövegeltünk kisebb dolgokon és meghívtuk őket az esküvőbe, de az volt a baj, hogy nem jöttek el, mert valami problémájuk volt. Hát azt így anyukám megsértődött valahogy, nem izélik őt arra, hogy eljönnek, nem igaz, hogy nem tudnak eljönni. Hát aztán azóta semmi nincs.

— És hogy látod, hogy fog összejönni ebből egy házasság?

— Hát most, ha azt mondom neked, hogy ezen a lányon azt vettem észre, hogy az iskola már nem érdekli őtet, és úgy gondolom a dolgokat, hogy nem is fogja befejezni azt az orvosi tudományos valamit, szóval abba fogja hagyni az iskolát. Már nem is jár iskolába, szóval félreteszi az iskolát, mert már inkább a tánc érdekli, öltözködés. Azt mondom, hogy elzüllött az iskola mellett — nem ivászatban, vagy valami — hanem nem érdekli az iskola őtet. Nem azért vettem volna el őtet, mert orvos, vagy valami, mert lehet, hogy nem is jött volna hozzám, hiába akarja a két szülő, hogyha ő nem akarja, talál magának másik orvost, hogyha arról van szó. És hát izélek benne, hogy azért csak-csak megpróbálom, hogyha nem lesz orvos, ha dolgozó lesz. Hogyha gyárban dolgozik, akkor is megpróbálom, de nem tudom, Ez a jövő titka.

— Ő tudja azt, hogy a ti szüléitek így tervezik a sorsotokat?

— Persze, tudja, persze.

— Ez nem jött szóba közöttetek... (Gyors, tiltakozó mozdulattal félbeszakítja a kérdést.)

— Nem,egyáltalán nem is beszéltünk ilyesmiről,csak mint a barát a baráttal eleinte. Egy kis puszi arcra, nem szájra, csak arcra, csak ennyi volt az egész. De nálunk ez nem is szokás, hogy egyből csókolózni, meg ez, meg az. A sógorom az én nővéremnek öt évet udvarolt, szóval azután vette csak el.

— Ági tud erről a te menyasszony-jelöltedről?

— Nem, nem tud, nem is akarom vele tudatni. Nem tartom annak, már nem az Ágit, hanem ezt a dolgot, hogy érdekelje. Mert úgy sem fogok egy élten át vele lenni, ebben biztos vagyok. Szóval nem úgy, hogy holnaptól, vagy valami, de tudom, hogy úgysem leszek vele sokáig, biztos egy hónap múlva vége.

— Milyennek látod a kapcsolototokat Ágival?

— Én jónak látom a kapcsolatunkat, már bemutattam anyámnak is. Neki tetszett, de nem nagyon rebesgetett érte, tudod, egy szülő mindig lát kifogást, szóval szép az alakja, szép a szeme, de nagy az orra, vagy kicsi az orra, szóval ilyesmiket talál egy szülő benne, holottan én már megszoktam őtet, vagy megszokásból járok vele, vagy kedvelem őtet. De inkább kedvelem.

— Ezt hogy érted?

— Na már úgy, hogy ha azt mondom neked, nem vagyok szerelmes belé, hanem szeretem. így értem, hogy kedvelem. Hát így lehet mondani, hogy szeretem. De vannak olyan dolgai neki is, néha nekem is, hogy legszívesebben eltolnám magamtól.

— Mitől van ilyen?

— Hát mitől? Ez: például volt egy olyan eset, mikor a Petresnek a bátyjával . .. nem! az öccsével foglalkozott ő. Károly névnap volt itt a klubban, behoztam egy kis italt. Akkor úgy piás voltam, nem is szóltam úgy hozzá, csak szia, megpusziltam őtet jobbról-balról és akkor beszélgettünk. Mondtam, hagyjál békén, meg ez, meg az, mert akkor én elkezdtem ott inni a srácokkal. Tudod, két liter cseresznye elfogyott, az Imre is szólt, hogy hagyjuk abba. (Egyre gyorsabban beszél, kivesz egy cigarettát, de nem gyújtja meg, csak forgatja az ujjai között.) És akkor elmegy a kis csávóval, képzeld el! Elmegy a kissráccal, és elkezd vele csókolózni, meg a nyakát kiszívja, meg hasonló. Hogy ha az Ági engem szeret, akkor nem megy el vele. Na, most akkor

56