Forrás, 1978 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1978 / 10. szám - VALÓ VILÁG - Diósi Pál: Páros interjú
ne legyek mérges? És akármikor eszembe jut, csak ránézek, és amikor meglátom mind a kettőt, mindjárt ez jut az eszembe, és olyankor a gyomrom kiugrik, és akkor mindig magamba fojtom a dolgokat. És akkor egy ilyen nővel leállni, aki ilyen gyerekkel csókolódzik, meg minden, és akkor énrám hogy néznek a többiek? Érted? Mert rendben van, ha rég volt, nem érdekes, de mikor meglátom őket együtt, szóval ő ott ül, a másik meg áll, rögtön eszembe jut, ha a kettő a szemem előtt van, tudod, ebben a szemszögben vannak és akkor mindjárt visszajátszom, mi történt akkor. És akkor nekem ilyennel jön az Ági, hogy én a Klárával miért foglalkozom? Azért, mert megpuszilom az arcát, azért már foglalkozok vele? Hát a húgára féltékeny! (A cigaretta eltörik a kezében, ledobja a földre.) Látod, már mérges vagyok! Á, na mindegy! Amikor Jolival beszélgetek, a combjára ráteszem a kezem, és akkor már a szeme alól úgy kinéz az Ági, s ránéz a Jolira, az Joli az meg nagyon dörzsölt, mi az? azt mondja, féltékeny vagy? Nem kell a Karcsi, ne félj! — Úgy érzed, Ági jó szexuális partnert talált benned? — Már énbennem? Igen. De ez az, hogy én nem találtam benne. Már ezt úgy értem, hogy már ebben a szexben lehet, hogy most tanul, ha tanulni akarna. De nincs rá türelme, a tanulásra, szóval azért, mert tudod, hogy van: kettesben felmennek lakásra, akkor azért egy alkalommal, és ő csak mondja, hogy így csináld vagy úgy csináld, de nehezen tanul. Szóval az embert azért nehézzé teszi, mert rendben van, ott van annál a pillanatnál, izé, és akkor azt mondja, hogy tanítsál már meg. És akkor én tanítsam, mikor már tele van a fejem mindennel?! Te, mondom, te erre csináld, én meg arra. (Ültében lassú, hintázó mozdulattal mutatja.) Csinálja ő, de nem úgy csinálja, ahogy kéne. Mindig itt a klubban izéi, hogy tanítsál már, félreülünk ebben a kis szobában, és akkor mutatom neki, hogy így csináld vagy úgy csináld. Szóval ölembe ül, és akkor érzi, hogy nincs ott, de nem nagyon tanul ám, nehezen veszi be ezt az izét, hogy na most így kell vagy úgy. De a szexről nem is beszélve, hát nő, nő, én meg férfi vagyok, őis ad nekem valamit, én is adok neki valamit, szóval, ez rendben van, csak a dumája nem tetszik nekem, hogy féltékeny is, meg minden. Aztán azt akarja, hogy öt órakor itt legyek, ha öt percet kések, akkor el is zavarna, de ha én azt mondom neki, hogy ötre ittvagyok és nyolckor jövök és ha szól, akkor még őt küldöm el. Nem nagyzási mániám ez nekem, csak legalább hallgassa meg azt a fiút, vagy nézzen utána, hogy most ez a dolog közbejött. Mert nekem el kellett mennem a főnökömmel ide és ide, de ha nem megyek el vele mostan, akkor minden juttatásból engem kiizéi, szóval, hogy úgy mondjam nem vesznek bele semmi jutalompénzbe, semmi kirándulásba, vagy ilyesmi dolgokba. — Veszteségeid lennének? — Persze, hát azért nem voltam itt öt órára. Pontosan hatkor jöttem. És ez az egy óra, ez nem tetszik neki. Bele kell neki szokni, te is láttad, hogy mindig hét óra, fél nyolc körül jövök le. És ha mást nem tudok neki mondani, nem azt mondom, hogy hol voltam — mert ő azt kérdezi — hanem mondom, hogy otthon voltam és dolgoztam, mert tudja, hogy építjük a faterral a műhelyt, szóval lesz egy lakatosműhely ott nálunk és dolgozni fogunk. Apám kiváltja az ipart. — Önálló lakásod neked sincs, neki sincs. Hogy tudjátok megszervezni, hogy helyetek legyen az együttléteitekhez? — Már a szexre érted? Az az én dolgom. Szóval én intézem ezeket a dolgokat, hogy a kettőnk kapcsolata megtörténjen. Van egy kis munkatársam, itt lakik a közelben, egyedül lakik. Néha elkérem a kulcsot és felmegyünk és ott nyélbeütjük a dolgot. — így tudsz kéglit szerezni? — Persze, Nézd, hogy ha arról van szó, és nem tudok, akkor itt van a finom kis mautner szálloda, jó idő van. 57
